Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Világiak az egyházmegye vezetésében

lakozó Piskoltot és Kécet is ide számolva) 21-ben volt 1763—1849 között. Korai, leánytanítókra vonatkozó adatokat Micske (1749), Albis (1740/50-es évek fordulója), Semjén (1751), Almosd és Bagamér (1756) levéltári anyagában találtunk. Egyházközségeink egy kisebb részében mindvégig a rektorok tanították a leányokat is, önálló leánytanítói hivataluk sosem volt (Adony, Erábrány, Bályok, Bogyoszló, Keresztúr, Kéc, Kokad, Monospetri, Olaszi, Szentjobb, Tarcsa, Tóti, Vajda, Vedresábrány). E helyeken változó volt az igény és a gyakorlati lehetőség is a leányok tanítására, a vizitációs jegyzőkönyvek részletes elemzése adhatna e kérdésre pontos választ. Néhány eklézsiánkban az anyagi keretek beszűkülése okán az addigi önálló leánytanítói hivatalt idővel megszüntették, és a rektorok vették át a leányok oktatását is (pl. Gálospetri 1812-től, Kóly 1820-tól, Köbölkút 1839-től, Micske 1816-tól, Poklostelek 1795-től, Széplak 1777—1789, 1797—1803 és 1816—1835 között). Adatbázisunkba a férfiak mellett mintegy ötven női leánytanítót is felvehettünk.

Világiak az egyházmegye vezetésében

A patrónus földesurak, a presbitériumok és az egyes eklézsiák közötti kapcsolatok ismeretesek, a világiaknak az egyházvezetésben a 18. század dereka utáni hangsúlyosabb jelenléte úgyszintén. Ezúttal a traktus vezető testületének világi elemeiről közölnénk néhány adatot, ezek névtárunkban nem szerepelnek. Az 1734. évi bodrogkeresztúri konventen rendeltek ki minden esperes mellé világi segédkurátorokat/segédgondnokokat (coadjutor curator).115 E korszakból nem ismerjük személyüket, majd külső forrásból értesülhetünk arról, hogy 1766. augusztusában id. pécsújfalusi Péchy Imrét (1726 e.—1795) választották meg az Érmelléki Egyházmegyének e tisztségére.116 117 Traktuális jegyzőkönyveinkben egyes gyűlések résztvevőjeként 1793-ig követhető szereplése, ám vélhetően 1795. évi haláláig, tehát 1766—1795 között viselte a titulust. Az 1799. évi júniusi asszonyvásári egyházmegyei gyűlésen négy esztendei üresedést követően került terítékre - a szuperintendencia többszöri sürgetésére - új coadjutor curátor választása. Bár a tisztségre a traktus az elhunyt fiát, if), pécsújfalusi Péchy Imre (1753-1841) Bihar megyei alispánt szerette volna megnyerni már korábban is, az megyei és országos ügyekkel való elfoglaltságára hivatkozva elhárította a felkérést.11, A választás végül érkeserűi Fráter Pál járási főszolgabíróra esett, aki 1799-1813 között viselte a tisztséget. Az 1813. évi márciusi vértesi székosztó gyűlésen aztán kisrédei Rhédey Ferenc személyére esett a voksok többsége. O 1813—1821 között volt segédkurátor, nem mellesleg 1816-tól bihari másod115 Barcsa 1908. IL/125-126.

116 Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája VI.. Zilah, 1904. 287.

117 A későbbiekben országgyűlési képviselő, alnádor, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka lett.-73-