Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)
A traktus lelkészeinek iskolázottsága
A traktus lelkészeinek iskolázottsága Adatbázisunkba az összes elérhető forrásból (a hitújítástól 1849-ig) mintegy 560— 570 lelkész (és káplán) nevét vehettük fel. E számadat bizonytalan, ugyanis különösen a régebbi, adatszegény korokban a névazonosságok esetében sokszor eldöntheteden, hogy ugyanarról, vagy két (esedeg három...) személyről van-e szó. Példának a Debreceni István, Debreceni János, Diószegi János, Patai Sámuel, Putnoki János vagy Tolnai János neveket hoznánk elő. Az 560 lelkész közül mint már korábban is jeleztük, nagyjából 230-an a Rákóczi-szabadságharcot megelőző korban működtek és hozzávetőlegesen 330-an az azt követő újabb korszakban. Ez utóbbiakból (és Diószeg 1600 utáni teljesnek tekinthető lajstromából az 1700 után szolgáltakat véve) állt össze az általunk „folyamatos lelkésznévsornak” nevezett, 307 névből álló jegyzék. Nem kétséges, hogy Várad 1660. évi pusztulását megelőzően a térség lelkészeinek egy része, sőt talán a többsége az ottani schola illustris növendéke volt, majd a város török hódoltatását és iskolájának Debrecenbe költözését követően ez utóbbi képezte a bihari térség lelkészeinek szinte mindegyikét. 560—570 lelkészünk közül 410-420-nak a nevét azonosítottuk a debreceni kollégium subscriptiós jegyzőkönyveiben, mindössze 10-et a sárospataki és 9-et erdélyi kollégiumok adatbázisaiban.96 Mindezeken felül 120—130 lelkészünk egyik forrásban sem szerepelt. Ez utóbbiaknak azonban a fele (több mint 60 név) 1660 előtti, így joggal feltételezhető, hogy azok legalább részben a váradi iskola neveltjei lehettek. A bizonytalanok közül mindösszesen 9 név az 1740 utáni! Összegzésként elmondhatjuk, hogy Várad bukását követően az Érmelléki Egyházmegye lelkészeinek túlnyomó többségét Debrecenben képezték, a „folyamatos lelkésznévsorban” szereplők, azaz a 18. században és a 19. század első felében szolgálók szinte mind a cívisvárosban tanultak. 96 Inté^ménytörtémtiforrások a Debreceni Református Kollégium levéltárában... 2013.; ^4 Tis^áninneni Református Egyházkerület lelkészei a kezdetektől a millenniumig... 2017.; JAKÓ ZSIGMOND—JUHÁSZ ISTVÁN: Nagyenyedi diákok. 1662—1848. Bukarest, 1979.; TÓNK SÁNDOR: A Marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653—1848. (Fontes Rerum Scholasticarum VI.) Szeged, 1994.; KOLOZSVÁRI JÓZSEF: Eitteris et pietati sacrum. Adalékok a Kolozsvári Református Kollégium történetéhez III. Kolozsvár, 2012.-62-
