Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

A traktus földrajzi keretei. Népesség (etnikumok és felekezetek), településhálózat

összességében a protestáns egyházhoz csatlakozott, így amikor magyar ajkú népességről beszélünk, egyúttal protestánsokra, az 1570-es évektől helvét hitvallásúakra gondolunk. A már említett több mint 120 település közül 25 biztosan nem érte meg a hitújítás időszakát, már korábban elnéptelenedett vagy beolvadt valamely szomszédos helység határába. Ezek mind a tisztán magyar településterületen feküdtek.’3 A 16. század végén a kialakuló református egyházmegye területén — Jakó Zsigmond adattárát alapul véve — hatvan település volt egészében magyar ajkú, tehát protestáns lakosságú.33 34 A vegyes (románmagyar) településterületen további legalább tizenkét faluban ekkor még szép számmal éltek magyar ajkúak is, feltehetően reformátusok.35

Bihar megye a tizenöt éves háború időszakától kezdve a pusztulás színtere lett, különösen síkvidéki magyarsága gyors iramban fogyatkozott. E folyamatban ekkor még elsősorban csak a megye déli és központi részei voltak érintettek, ám a török 1660. évi hadjáratától kezdve a három évtizedig tartó hódoltsági és végvidéki viszonyok időszakán át az 1680-as években kezdődő visszafoglaló háborúk és az 1690-es évek török-tatár betöréseinek időszakáig az érmelléki traktus területe is pusztult, hol császári, hol kuruc, hol török hadak felvonulási terepe volt. Különösen a Berettyó völgye (Szentjobb várának stratégiai szerepe okán) és Székelyhíd környéke szenvedett a legtöbbet. A Rákóczi-szabadságharc harci eseményei és az azt követő pestisjárvány megkoronázták e folyamatot. A 17. század folyamán és különösen az 1660-1711 közötti időszakban az Érmelléki Egyházmegye területéről az addig az összefüggő magyar településterülethez tartozó tizenkilenc falu protestáns magyarsága pusztult ki (vagy költözött el) végleg.36 Ezek közül néhányban ugyan az 1720. évi országos összeírás jelentősebb magyar ajkú lakosságot is jelzett, ám

33 Barátpüspöki, Bánháza, Bélmező, (a Tulogd melletti) Csanálos, Császló, Csökmő, Dienes, Felsőkereki, Györgyegyháza, Hercig, Kénesé, Kérő, Kozmafalva, Kútfő, Máriamagdolna, Mikola, Mindszent, Mogy, Nyék, Pata, Pusztaapáti, Sánci, Tárnok, Tótfalu, (a Pocsaj melletti) Vasad (ld. JAKÓ 1940. Adattár)

34 Adony (Er-), Albis, Apáti (Fel-), Asszonyvására, Ábrány (Alsó- v. Vedres-), Abrány (Ér- v. Felső-), Almosd, Bagamér, Bályok, Bogyoszló (Ér-), Csanálos (Bihar-), Csohaj (Berettyó-), Csokaly, Diószeg (Bihar-), Egyed, Fancsika (Ér-), Farnos (Berettyó-), Félegyháza (Bihar-), Gálospetri, Gyapoly, Jankafalva, Kasza, Kágya (Kis- és Nagy-), Kenéz (Ér-), Kerekegyháza, Keresztúr, Keserű (Ér-), Királya (Berettyó-), Kiskereki, Kokad, Kóly, Köbölkút (Ér-), Láz (Vámos-), Léta (Nagy’-), Margittá, Micske, Mihályfalva (Ér-), Monospetri, Olaszi (Ér-), Ottomány, Pocsaj, Poklostelek, Sárfő, Sárszeg, Selénd (Ér-), Semjén (Ér-), Szalacs, Szentimre (Hegyköz-), Szentmiklós (Hegyköz-), Szentjobb, Szentlázár, Székelyhíd, Széplak (Beretty'ó-), Tarcsa (Ér-), Tóti, Tulogd, Vajda (Bihar-), Vasad (Ér-), Véd, Vértes, (ld. Jakó 1940. Adattár)

35 Csatár (Oláh-), Derna (Alsó-, Felső-), Déda (Berettyó-), Genyéte, Hantfalva, Középes, Lüki, Sástelek, Széltalló, Szunyogd, Terebes (Bisztra-), Újfalu (Sebes- v. Bisztra-). (ld. JAKÓ 1940. Adattár)

36 Apáti (Fel-), Csatár (Oláh-), Csohaj (Berettyó-), Egyed, Fancsika (Ér-), Farnos (Berettyó-J, Gyapoly, Kasza, Kerekegyháza, Királyi (Berettyó-), Láz (Vámos-), Sárfő, Sárszeg, Selénd (Ér-), Szentlázár, Tulogd, Újváros (Székelyhíd-), Vasad (Ér-), Véd.- 18-