Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
BEVEZETÉS 13 az 1595-ös szinódussal kezdődnek a 16. század végi jegyzőkönyvek. Ez a kronológiai elrendezés, illetve rendezetlenség és a kopásnyomok hiánya arra utal, hogy a jegyzőkönyveket tartalmazó rész is korábban bekötött volt. A néhány kivétellel latin nyelvű feljegyzéseket, ezek tanúsága szerint, a mindenkori superintendensek vezették, rögzítették, a jelek szerint Thornai P. István püspökségének végéig. A Thornai lemondása és Nógrádi Mátyás püspökké választása közötti négy esztendőben, az 1661 és 1665 közötti zsinatokon történteket ugyanis Komáromi Csipkés György örökítette meg, és ebben Nógrádi megválasztása sem hozott változást, bár az Egyházkerület kiadásairól való számadást maga Nógrádi jegyezte fel. Kérdés, hogy Komáromi Csipkés ezt tulajdonképpen generalis nótáriusként tette-e? Ugyan forrásaink (egyelőre) 1664-ben említenek először generalis nótáriust, Selyei Balogh István huszti lelkész, máramarosi esperes személyében, nincs nyoma annak, hogy a jegyzőkönyv-vezetésben - bármenynyire furcsállható - szerepe lett volna. A tisztség kialakulásának és hatáskörének feltárása külön kutatás feladata. Az a nehézkesen érthető, értelmezhető 1680-as feketeardói zsinati határozat, amely előírja, hogy ahogyan máskor is „ide légyenn, ha az püspök másutt”24 talán az Egyházkerület „kettős állampolgársága” szempontjából értelmezhető: azaz az Egyházkerület főtisztségviselőinek egyikét a királysági, másikát az erdélyi államhoz tartozó részek adták. Tény, hogy 1678-tól egy új kézírással készültek a feljegyzések, amelyet azonban 1681-ben, azaz már két esztendővel Köleséri halála előtt egy újabb váltott. Ezt követően csaknem mindenik zsinatot más-más kéz jegyzett be. 1688-ban sor került az első ismert generalis notarius választásra, Váradi Mihályéra, majd az ő 1689-es halálát követően a Diószegi Istvánéra, s ezeket a váltásokat, ahogyan a későbbieket is, a kézírások is tanúsítják. 1715-ben 111. Károly megtiltotta a zsinatok tartását, így 1743 augusztusáig csupán confluxusokra, concursusokra kerülhetett sor, ezeket pedig már a második kötet tartalmazza. Ennek az 1736-tal kezdődő kötetnek az első 260 fóliójára a protestáns egyházak számára létfontosságú békeszerződéseket, országgyűlési cikkelyeket (a bécsi béke 1. cikkelye, az 1608-as koronázás előtti törvénycikkek, a Vallásügyi Bizottság határozatai, felségfolyamodványok stb.), az Egyházkerület eklézsiáinak 1783-as, 1786-os és 1788-as, az eklézsiák és lelkészek 1782-es összeírását, a püspökök névsorát, a Tiszáninneni és Dunamelléki és Dunántúli Egyházkerületek eklézsiáinak 1783-as, illetve utóbbi 1789-es conscriptióját, valamint az 1791-es budai zsinatra az egyházkerületek által küldöttek névsorát jegyezték be, ezt követik a zsinatok, partikuláris gyűlések, egyházi és világi vegyes gyűlések jegyzőkönyvei. 24 • Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban: TtREL) 1.3i.a.i. Debreceni Egyházmegye iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: DebreceniEhmJkv) II. 526.
