Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
376 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI 1731 a Tiszán, sőt azon túl is Bereg felé hatnak ki, eshetnék nagy confusio azok iránt in divisione superintendentiae. A Locumtenentiale Regium Consiliumtól emanált punctumokra való resolutioja vagyis inkább kérelme és instantiaja az mieinknek bölcs, szép stylusú, szükséges és kívánatos hasznú lenne, ha megnyerhetnők. Interim minekelőtte másokkal is communicálnám (mert ezeket nagy hirtelenséggel várt obrutus curis írom), úgy tetszik, hogy teljességgel semmi modificatiot nem kívánnék in puncto 8va Őfelségétől, hanem csak az Őfelsége lelkét kötném ama soproni articulusnak adott hite szerint való megtartására mind az innepek iránt, mind a mechanicusoknak professiojokból való absentiajok iránt, mert szörnyű taxara nevekednék az, elannyira, hogy el kelletnék bújdosni a mesterembereknek céhjök és hazájok mellől. Kérjük mi absolute sine modificatione, s várjuk az Őfelsége kegyelmes resolutioját. A több punctumokat sem kellene (ha lehetne) modificálni, mert mind az visitatio, mind az matrimonialis causakban történhető apellatio veszedelmes. Minél sebtébben közlöm a méltóságokkal, seniorokkal és akikkel illik, ezeket. Sőt, Erdélyben is átadom mind a méltóságoknak, mind a klérusoknak, lássák, mi mikkel küszködünk, és ha mi jó értelmet vehetnék, legottan feladom. Az hosszú levélnek a vége megbizonyítja amaz közbeszédet: beszél, beszél a barát, de alamizsna a vége. Haec sunt sale, jól tudjuk eddig tett sok expensait uram, kegyelmednek, e mellett jutalmat kívánó, terhes fáradságit agnoscáljuk. Azért nem is kívánhatjuk, hogy szüntelen való költségtétellel exhauriálják magokat a mi méltóságaink és az úr is. Gondom leszen azért currentialisomnak sokfelé való bocsátásával admaturálnom, ha mit colligálhatnék a pénz nélkül vesződő tartományokban. Tegnapelőtt lévén méltóságos Wesselényi István praesidens úr Őexcellentiajaval, emlegetvén kegyelmednek fellyebb megírt intimatioit hozzám, erőssen kére Őexcellentiaja, hogy juttassam kegyelmedet olyan ismeretségébe, hogy tarthasson kegyelmeddel litterale commerciumot. Én azt az utat javallám, hogy akár énáltalam, akár mások által levelét dirigálja tekintetes debreceni bíró úrhoz, aminthogy ismeretes is Őexcellentiaja tekintetes Maróti úrral, és őkegyelme vagy tekintetes Baranyi Mihály úr (nem kétlem semmiben) lésznek munkások a levél által adásában, nem postán, hanem ottan-ottan felfelé való expeditiok alkalmatosságával, és igen kéreti is általam az urat, mint másszor is írtam volt, hogy Őexcellentiajával correspondentiat tartani maxime in religiosis ne graváltassék. Coeterum ajánlom tekintetes uramat jó Istenem gondos őrizete alá, maradván köteles szolgája Zoványi György m. k. Zilah, 27 julii 1731.
