Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
1683 160I-I7OO 273 supplicatioját? Azzal-e, hogy levelünk vagyon róla, hogy nem tartozunk vele? Ha mutathat, jó, ha nem, elmarad mellőle. Ha azzal újíttya, hogy elhadgyuk helyünket avagy az rebellionak nótáját nem illeti-e? Jó volna, ha azt mondaná az hatalmas császár, nem az magyarokra, hanem az ráczokra attam. Azonban költségh kellene ahhoz, nincs az Ecclesianak költsége, elpusztultak az helyek, az emberek az sok fegyver, rabság s halál miatt elfogytak, azonképpen az praedikátorok is meghkevesettek, szegényeitek, most is emitt-amott futásban vágynak, az mi kevesen vágynak. Nincs patrónus, városonként, falunként való supplicálás igen [—] mintegy illetlennek is ismérem én azt mihozzánk, hogy mi járjunk, s mi supplicállyunk, mert mi nem magunk keressük magunknak az ecclesiakat, minthogy nem is szabados, hanem az hallgatók, helybeli lakosok keresnek magoknak tanítókat. Azért ők tartoznak hellyel, eleséggel, oltalommal s gondviseléssel, mellyek közé való ez is. Azért inkább illik az közönséges néphez, Urunkhoz Őnagyságához és az törökökhöz, leghinkább az törökökhöz, forgatván igyünket ím ez argumentummal, hogy ha az hatalmas császár nem engedelmeskedik, nagy kárára lészen hatalmasságának, mert így az végbeli sancsákságok meghpusztulnak elhagyván ez rettenetes ravás és sanczoltatása miatt az ladicának az császárnak végbeli sancsákságit. Mikor szintén itt ezt írám, akkor akkor [!] adák Biharra hívó levelét kegyelmednek. Minthogy már meghírtam goromba elmémből származott sok írásom, olvasni ne neheztellye uram, kegyelmed, ha csak egy virgulácskát szeretne is kegyelmed benne, ugyan mégis jó volna. Ezek után az Mennyei Úr oltalmába ajánlom kegyelmeteket. Datum Tjúrjkevini, 1683 Novembernek elein. Az Úrban kegyelmednek leghkissebbik jóakarója és attyafia Budai Bálint t[úr]kevei praedicator és kunsági senior mpr. P. S. Mind oda jártunk egy hétigh Szenczi urammal fejedelem Urunk táborával valami emberek végett. Verzóján: Hírül úgy érkezék hozzám, hogy a’ ladika exigálni ment volna a’ nostras oláhok közé Szilágyban, meghölték, s így töttek szükségérül. Mégh egynéhány költségecske is volt nálla, sárga színű. Isten kegyelmeddel! Kegyelmedé az Úrban Debreceni Kjalocsa] Jjános] kábái praedikator ms.
