Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
202 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI 1657 attyánkfiának, püspök uramnak halálát fejedelem urunknak megh kellene írni. 2. Hogy az Generalis Ecclesia ládájának gondviselését kegyelmed vállalta volna fel. 3. Hogy az jövendő Generálisnak mind helyéről, s mind idejéről kegyelmeteket certificálnám. Én ezen dolgokat meghírtam az Alföldi senior uraimnak, Comáromi uramnak és őkegyelmeket admoneáltam, hogy azon dolgok felől való értelmeket kegyelmednek meghírnák. Az elsőre nekem úgy teccik, hogy Serédi uram mindgyárt nálunk nélkül is, elhittem, újsághban meghírta. De kegyelmetek is ugyan az funeratioból meghírhatta volna. Az másodikra azt írom, hogy az Generalis Ecclesia ládája jó helyen van. Az harmadikra azt írom, mivel mostan czak electioja lészen az superintendensnek, alkalmatos hely lenne annak Báthor. Mikor légyen pedigh az? Az mostani hadi expeditio nem engedi, hogy mi bizonyos terminust írjunk aífelől kegyelmeteknek. Hanem én bízom az kegyelmed dispositiojára, mikor láttya kegyelmed az alkalmatos üdőt, ackor boczásson kegyelmed cursust, mert ha az pünkösd után való terminust várjuk, mind közönséghessen az ecclesiaknak, s mind pedigh az candidatusoknak sok fogyatkozásockal és [károkkal ?] lészen. Mi az sok tolvajok és latrok között mégh házunkból is aligh mehetünk ki, mert mindgyárt czak az várason kívül is meghfosztyák az embereket. Mi aligh várunk [!], hogy ezeket az mezei hadakat elvinnék rólunk. Miczoda dologh követi ez hadi expeditiot? Isten tudgya. Tandem diu prospere valere venerabili reverendo domino ex animo precor. Rapui 26 Decembris anno 1656. Reverendi venerabilis dominationis addictus frater et conservus Stephanus P. Thornai pro tunc minister ecclesiae Debrecinensis mpr. 255 [2.] Gratiam, pacem, salutem et incoluminatem ex animo precor a Deo, reverendae ac clarissimae vestrae pietati! Postquam beatae memoriae reverendus ac clarissimus dominus Nicolaus Lázár Szatthmárinus, superattendens ecclesiarum orthodoxarum Cis-Tybiscanarum, multifarios ineffabilesque apoplexiae dolores septennales et ultra, in mundo hoc immundo syncera cum conscientia et Christiana patientia pertulisset, tandem anno post partum virginorum 165611 die Decembris vitam suam miseriis plenam beato fine clausit, cujus exuvias more christiano terrae mandavimus in templo patrio, die 17 mensis supra praefati. Jam vivis competit in locum pie defuncti, alium, non elatum neque nimis sibi placentem sed erga ecclesiam Dei syncere zelantem, surrogare superintendentem. Fateor, Synodum Generalem, facile posset impedire, vel saltem in commodius tempus transferre itineris difficultas, quam mensis praesens plerumque secum importare solet, et pabuli ac foeni caritas, quam moderna expeditio bellica, in omnibus fere angulis patriae nostrae afflictae post se reliquit. Sed necessitas Ecclesiae singularis, ex morte pie memoriae 255 • NagybányaiEhmLt, Igazgatási iratok föl. 22r.
