Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
198 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI 1655 az fenn meghírt ecclesiakban az meghegyezett rendelések fogják mutatni és kívánni, alioquin ha in toto, vei in parte tudva azok ellen inpingálnék tanquam schismaticus ac innovator, mind az egyházi fenyítékek által, mind pedigh külső magistratusok által az országhnak effélékről írt büntetésseknek nemei szerint büntettessem praesentium vigore. Melyről adtuk ez reversalisunkat kezem [!] írássa, pecsétünk alatt. Datum in arcé Szatthmár coram Stephano Serédi supremo capitaneo arcis et praesidii Szatthmár die ii mensis Julii anno 1656 et discesserant trium hebdomadarum mancipes. Benedictus Nagyari Petrus Kovásznai[63i] Johannes P. Zoányi pro tunc minister ecclesiae Potsaiensis his scriptis conditionibus me obedientem promitto. Andreas Szalatsi in omnibus punctis me obedientem piae promitto toti Sacrae Generali. [6.] [624] Én Nagyari Benedegk [!] és Kovásznai Péter ezelőtt váradi prédikátorok, 1. 1. vallom és recognoscálom per praesentes, hogy az elmúlt időkben az erdélyi és tiszáninnét levő evangelica orthodoxa (avagy azmint közönséges nevezettel mondattik, helvetica avagy calviniana) religion levő ecclesiaknak némely canoni és usu roboráltatott ritusi, sőt az egész nemes országnak publica constitutioi által is confirmáltatott edictumi ellen, singulariter in Approbatae Regni Constitutionibus part. 1. fol. secundo art. 3. specificált írás ellen impingálván és az ecclesiai fenyítékeket vakmerőképpen contemnálván, azok ellen sokszori intéssek, néhai animadversiók, hitlevelem ellen is reluctálván, az Tiszáninnen levő magyarországbeli egyházi rendeknek mostani Generális Gyűléseken, mely celebráltatott in anno praesenti die 18 Junii Szathmárt, az holott az Tiszántúl való egyházi rendek is és az szerint az erdéllyi Ecclesianak consensusok, per certos legatos jelen voltának, és mindezeknek közönséges végezéssekből az fen megírt excessusimért külső magistratus hatalma, keze és büntetéssé alá adjudicáltattam és adattattam és arestumban is tétettettem, de az én kegyelmes uram, az erdélyi méltóságos fejedelem, tekintetes nagyságos Rákóci Gyeörgi, Istennek kegyelmességéből Erdélynek fejedelme, MagyarOrszág részeinek ura és székelyek ispánnya, keresztény fejedelme kegyelmességével előzvén meg az én büntetést érdemlő életemet és cselekedetimet, méltóztatott az arestumból felszabadítani. Én is annakokáért fogadom az én keresztyéni hitemre és lelkem ismeretire, mellyel Istennek hivatalom szerint tartozom, hogy mind őnagyságához egész életemig igaz hálaadó voltomat megmutatom és bizonyítom, mind pedig kiváltképpen soha [632] ennekutánna az fen megírt ecclesiaknak usu roboráltatott Canoni, praxisi és ritusi ellen magamot nem opponálom, azok ellen refractarius nem lészek, hanem mindenekben, mint engedelmes fia az Ecclesianak, azokban
