Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
160 1641 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI vagyunk, senkit mi másnak a kedvéért el nem rekeszthetünk. Annyival inkább, mivel az juris processust az poenitentia tartás nem impediállya. Követvén ebben ldvezítőnket, ki azt mongya Joh. 6. v. 37. „Qui venit ad me nequaquam ejecerim foras.” Az casualis és sui defensaban való hornicidak közzül, ha kiket az hűl külső törvény meghszabadít, azokat az ministernek sem kell excludálni, hanem igen szorgalmatossan kell serkengetni, hogy Istenét kövesse, és ha lelkiismeretiben meghgyőzettetvén sponte kívánnya az poenitentiat, admittálni kell. Ad secundum punctum: Valakik halálos és botránkoztató vétket cselekednek, akár nemesek, akár nemtelenek, akár szolgák, akár szabadosok legyenek, ecclesiat kövessenek, mert egy az Úr, egy a hit, az Úrnak törvénye is egy, mellyel az ő népét személyválogatás nélkül igazgattya, az melynek lelke idvössége avagy vesztesége alatt minden rendbeli embereknek engedni kell, amint ez következendő Szentírás-beli bizonságokból világossan kiteccik: Levit. 24. v. 22., Psal. 119. v. 24.; ad Ephes. 4. v. 6. Ad 3. punctum: Az hol az egész gyülekezet kedvelli az ministert, egy vagy két személynek kedvéért avagy az ministerre való haragjáért az egész gyülekezetnek bosszúságára, kedve ellen nem kell elbocsátani. Mert amiképpen közönséges és egyező értelemből fogadgyák az ministert, és közönségessen is fizetnek neki, így ha illendő és helyes lészen közönséges és egyező értelemből is kell elbocsátani. Így lészen osztán helye Idvezítőnknek amaz mondásának: „Ubi vos receperunt manete et quicunque non exceperint vos nec audirent vos, egressi illinc excutite pulverem e pedibus vestris.” Mare. 10. v. 11. Ad 4. punctum: Az poenitenseknek astatiojokban amint az négy nemes vármegyék kívánnyák, az antiquus tartassák meg, azaz három vasárnap reggel álylyanak fel. Ad 5. punctum: Ha mi gratuitum azt invitis patronis et reliquis auditoribus necessariummá tenni nem akarja az Ecclesia, az régi ordinarium sallariummal megelégedvén, köszönet ez, ha mivel jóakarattyokból jobbíttyák. Ad 6. punctum: Eggyetmás aprólék lopásért nem kell ecclesiat követni, az mint az nemes vármegyék kívánnyák. Mert az ecclesia követés arra való, hogy az scandalum az ecclesiaból tolláltassék. Ad 7. et 8. puncta: Az Ecclesia az hetedik és nyolcodik punctumokban való kívánságit az nemes vármegyének nem csak javallya, hanem egyszersmind az egész fraternitast serio is inti arra, hogy kinek-kinek illendő méltóságát mindenki meghadgya. Ad 9. punctum: Az nemes renden való házasulandóknak publicatiojok felől sem ellenkezik az Ecclesia őnagyságokkal és őkegyelmekkel, csak hogy az ministert plenarie assecurállyák, hogy sem vérségh, sem egyébféle akadály az nemes renden való házasulandók között nincsen. Az körösztséget is penigh sem időhöz
