Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)

1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.5. Az erdélyi fejedelmek oklevelei

1.5. Az erdélyi fejedelmek oklevelei

A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyvébe másolták be Zoványi György püspök körlevelét, amelyben tételesen felsorolta az egyházkerület tulajdonában lévő okleveleket. Ezeket az iratokat az erdélyi fejedelmek állították ki, amelyek a református lelkipásztorok kollektív nemességét szabályozták. Nem tudjuk, ki másolta be az egyházmegye protokollumába ezt a jegyzéket, és magából a szövegből az sem derül ki, hogy a jegyzéket Zoványi állította össze. A másoló egyedül annyit jegyzett meg, hogy a lelkipásztorok kiváltságainak bizonyítékaként tartja szükségesnek a lista lejegyzését. A szöveg eredetét Kiss Kálmán nyomán sikerült megállapítani, mert Kiss kisebb eltérésekkel ugyanezt a szöveget találta meg a szatmári egyházmegye levéltárában, viszont a Kiss által megtalált dokumentumban fel van tüntetve Zoványi György püspök a jegyzék összeállítójaként.35 A békési egyházmegye jegyzőkönyvében Szeremlei Sámuel egy belső címlapot helyezett el a jegyzék elé, amelyben a szöveg eredetét nem jelezte, csak utalt arra, hogy a református lelkészek nemességével kapcsolatos feljegyzések találhatóak a szövegben.

Közismert, hogy a 17. században az erdélyi fejedelmek több rendeletben is foglalkoztak a protestáns lelkipásztorok jogállásával. A lelkészek ezekre a fejedelmi rendelkezésekre úgy tekintettek, mint amelyek kollektív nemességgel ruházzák fel őket. Ezek alapján úgy gondolták, hogy a nemesi kiváltságok rájuk és örököseikre is érvényesek.36 A királyi Magyarországon viszont ezek a rendeletek sohasem voltak érvényben. A török hódoltság megszűnése után a Partiumban élő lelkipásztorok kettős jogigazgatás alá kerültek, hiszen a 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartoztak, míg az ország újraegyesítésével visszakerültek a Magyar Királyság közigazgatása alá. A szilágyi egyházmegye 18. századi története a legjobb példa, hogy a lelkészi kar folyamatosan azért küzdött, hogy visszakerüljenek az erdélyi egyházkerülethez.37 Mivel a békési egyházmegyéhez 1734-ben az egykori Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye néhány gyülekezetét hozzácsatolták,38 ez a kettős tudat a békési traktusban is megjelent. Minden bizonnyal ezért találjuk meg az egyházmegye első jegyzőkönyvében az erdélyi fejedelmeknek a református lelkészek nemességével foglalkozó okleveleinek jegyzékét.

Nincsen viszont annak nyoma, hogy a lelkipásztorok komolyabban lobbiztak volna érdekeik érvényesítéséért. Az egyházmegye levéltárában nincs ezen kívül másik dokumentum, amely a prédikátorok nemesi státuszával foglalkozna. Ráadásul ez a jegyzék csak felsorolja az oklevelek címet, azok szövegét nem közli.

35 Kiss, 1878,36-37.

36 Dáné, 2014, 59-74. Sípos, 2014, 75-84.

37 Szabadi, 2013, 31—37.

38 Kis, 1992, 69. TtREL I.l.a.3. p. 15-39.

11