Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)
Asszonyvására
* ASSZONYVÁSÁRA * [ASSZONYVÁSÁRA] Aszszony Vására. Közönséges traditio szerént hallatot e felöl a Helység felöl, hogy régen hivatatott Boldog Aszszony Vására, de erre a nevezetre a mostani élő öreg emberek sem emlékeznek, most, és ez előtt is rég olta csak neveztetik Aszszony Vásárnak. Hihető az ő Deák nevétől vagy nevéről forditatott igy, mely most is Forum Dominae-nak iratik. A fejjeb való századokban volt ez a Falu azonn a Helyen, a mely mostan pusztának neveztetik /:söt a gyanuság szerént a régib idökbenn feküdött azon a helyen az Ér vizén innen, melyet Kender Szernek vagy Malom Gáttőnek /mert tőtötték a gátat / hivnak, a gyanuság oka ez, mivel ottan tégla és cserép edény darabok találtattak ásattak ki ez előtt:/ Mikor a pusztán volt ez a Helység, a Templomok volt ott, a hol most a temető domb vagyon. Ez a Templom fenn állott még, leg alább a maradványa a múlt seculumnak az elején de fedél nélkül oldalai le dűlve most is a fundamentoma egészszen ki tetszik és a tégláit hordották is út tölteni. Ezenn Ekklésiának régib Matriculájábann emlékezet vagyon arol, hogy meg halálozván Vi(da) János nevezetű lakos, ennek a Templomnak északi oldalához ásatatván az ő sírja, ebből a sírból a sirások vetettek ki egy darab elavult sejem kötőt illyen Inscriptioval Dotalitia Magnifici honjai, de a többi részét nem lehetet olvasni az elavulás miat. 1801w Visitatio alkalmatosságával a holot jelen volt Ttets Fráter István Ur is, elő hozodván a beszéd közt a matriculábol ezen Czikkely is, azt mondotta az Ur, hogy ez a Lonyai famíliából lévő személy Fráter Pál Urnák volt a felesége, a kik mind a ketten ezen Templom Kriptájába temetettek el. A honnan 1802be meg halálozván T. Fráter István Urnák egy kis leánykája, midőn annak sirt ásatot ezen régi Templom fundamentománál, találtak a sir ások némely magyar ruhának sejem gombjait, gombházait és sinorjait. A 17dlk századnak kivált utolsó felében a sok háborúkban Török Tatár járásokban, pusztításokban futásokban rablásokban, elpusztult ez a Helység is, a lakosok a kik meg maradtak elhagyván ezt az éppen Ország utyában levő helyet, kerestek magoknak rejtett helyeket, az úgy neveztetett Agg Erdőnek /:mely most pintzék erdejenek neveztetik:/ arra a részére mely Kopasznak hivatatik; laktak ott mintegy 14 Esztendőkig csinálván magoknak csak föld alatt lévő házatskákat, és egymás közt teleketskéket felosztván bé ültették azt külömb külömb féle-20-
