Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

Érkeserű

* ÉRKESERŰ *

rendeltetett személlyeknek, kik Curátoroknak neveztetnek, vigyázások, és Inspectiójok alatt vágynak.

13°. Ezen fundatioknak administrátiója a két Curátorok által Így megyen véghez: Azok a közönséges Ekkl.ának meg edjezéséből és végezéséből, mind a szántó földeket, mind a szőlőit magokkal az Ekkl.a tagjaival miveltetik meg.

14°. A rneg nevezett két Curátorok az Ekkl.a javainak mind perceptumairól, mind erogatumairol a Parochialis háznál T. Praedicator Uram, és a Helység Bírái jelenletekben számadóim köteleztetnek, melly számadásokat a T.tes Földes Uraság is mind maga revideálni, mind a N. T. V.megye Titt. Tisztjeivel revideáltatni szokott.

15°. Ezen Curatoroknak semmi fizetések nintsen: hanem ők mindnyájann, akik ezelőtt voltak is, ezenn hivatalt Isten ditsősségéért önként szokták fel vállalni, és követni.

16°. A mi pedig még is az Ekkl.a fundatiojit illeti, ezek a Helv. Confessiónn lévő emberekre tartoznak.

17°. Ezen fundatiók esztendőnként való jövedelméből semmi remanentia, de Praesenti nintsen, mivel Templomunknak, és Parochialis Házainknak hol egyik, hol másik része gyakran romladozásba esik.

18°. A sokszor megnevezett fundatiókról, a régieknek gondolatlanságok miá, semmi levelek nintsenek. Találtatott még is az Ekkl.a conservativumába egy levél, mellyből ki tettzik, hogy az ollyatén alkalmatossággal Íródott, hogy a régi időkbenn az Ekklésia szőllője nem tudjuk mi okból pusztulásra szorúlvánn: egynéhány embereknek az úllyolag való fel építés végett bizonyos conditiok alatt áltál adódott.

Ezen Levélnek párja igy van:

'//. „Mi alább meg irt Erkesserú'i Bírák vigore huius infra scripti recognoscáljuk, és emlékezetbe hagyjuk, valakiknek illik mostaniaknak, és jövendőknek, hogy s’urgába hevervénn egy darab Ekklésiához tartozó szpllő földünk, melly a rósz gondviselés miatt elpusztult vala, és sok szám időkig puszjábann hever vala; igy el puszjulvánn, az Ekkl.ának Tiszjeletes Szolgájának fáradtsága, hogy híjába ne essék, közönséges végzésből rendeltük, hogy a Tiszt. Praedicátomak a szp llőért adjon minden hárj Gazda két öreg ittzp bort, melly mind e mai napig fentartatott. Erre nézve visitatió alkalmatosságával emlitvénn ezenn puszta szpllő földet Tiszt- Esperest Besenyei István Uramnak, hogy valamelly szegény embereknek adnák, mellynek Dézmája az Ekkl.a felsegéllésére az Isten Anya Sz Egyháza bajainak felsegéllésére lenne. Melly dolog tettzpt Tiszt. Esperest Uramnak is. Adtuk azért azpn földet Szabó Mihály, Szabó János, és Kováts Mihály nevű betsületes embereknek, hogy felépítvén, örökösön bírhassák, senki őköt belőle ki ne vethesse,- 137-