Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

vélekedést, mely szerint általános jelenségként az érmelléki református egyházközségek zömének értékelhető irattermelése az anyakönyvek tekintetében (is) a 18. század derekára tehető, a tulajdonképpeni jegyző­könyvek (presbiteri, felsőbb hatóságok rendeletéi) tekintetében a század végére, sőt a 19. század elejére! Az egyházközségi levéltárak régi anyagának ma már szinte emlí­tésre sem méltó csekély töredéke maradt egyházi kezelésben. A többnyire az 1960-as években rendezett és tételes leltárakkal ellátott parókiális archívumok értékesebb részeit ugyanis 1973-ban államosították. Az anyakönyveket ekkor, sok esetben már korábban, az 50-es években a helyi néptanácsok vették át. Utólag ezek is kivétel nélkül a Román Nemzeti Levéltár Bihar megyei Igazgatóságának megőrzésébe kerültek. A helyben, az egyházközségeknél maradó levéltártöredékek különböző okokból — többnyire a már másfélszáz esztendővel korábban emlegetett gondadanság következtében — mindmáig tovább pusztultak, a Generális Konvent időszakát megelőző korszakból ma már alig őriznek valamit is.19 A Román Nemzeti Levéltár kezelésében ma 33 egykori érmelléki református egyházközség iratanyagát őrzik, ezek közül Apátkeresztúr, Poklostelek, Szentjobb, Székelyhíd, Tóti és Vedresábrány fondjai egyál­talán nem tartalmaznak 1821 előtti iratokat. Az alábbiakban rövid áttekin­tést adunk a fennmaradó 27 parókiális levéltár régebbi iratanyagairól:20 Albis21 — vegyes iratcsomó (1781-), pénzügyi számadások (1815-) Asszonyvására22 — felsőbb rendeletek jegyzők. (1807-), pénzügyi számadások (1813-) 19 Hegyközszenümre: 1774-től kezdődően néhány irat (klenódiumok leltára, végrendelet, iskolarektori fogadalom stb.) és 1791 utáni számadások; Margittá: 1781 utáni vegyes töredékek (torony- és toronyóra javítás, anyakönyvi igazolások); Szalacs: 1797 utáni számadási töredékek; Ottomány: 1800 utáni számadások; Bogyoszló: 1807 utáni számadások; Berettyószéplak: 1813 utáni számadások és néhány irat. 20 A szálas iratokat tekintve a RNLBml őrzésében lévő egyes parókiális fondok anyaga tartalmuktól függedenül általában egyeden kronologikus sorozatba rendezett. Az így kialakított iratcsomók (sok esetben egyeden dossziéról van szó) időhatárai meglehetősen tágak. Számos esetben a kezdő időhatár ugyan a 18. századra esik, ám a 20. század közepén befejeződő teljes korszakból mindössze egy-két, esedeg néhány tucatnyi irat az 1821 előtti! Jegyzékünkben ettől függedenül e szálas anyagokból álló iratcsomóknak, ugyanúgy mint a köteteknek a kezdő éveit jelöltük, és amennyiben 1821 előtti a felső időhatár, úgy azt is (az állami levéltár leltárkönyvei alapján). 21 RNLBml / Fondszám: 266, leltárszám: 295. 22 RNLBml / Fondszám: 320, leltárszám: 357. XII

Next

/
Oldalképek
Tartalom