Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
cg KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE eo választották rendes lelkésszé. Itt lelkészkedett 1912. október 1-től 1915. március 1-ig, mikor Nyírpazonyba egyhangúlag meghívták. 1916. március 1- én katonai szolgálatra hívták be, s mint tábori főlelkész szerelt le 1918. október 31-én. Katonai kitüntetései: Piis meritis, 2.- Károly csapatkereszt, Sebesülési érem. Azóta megszakítás nélkül Nyírpazonyban működik. Az egyház a háború után nagy devalvációban elvesztette 175.000 arany koronára mgó alapítványi tőkéjét, mely a világháború előtt az egyházkerület legjobb módú egyházai közé emelte. Szegény állapotban, a trianoni csonka ország elesettsége és gazdasági nyomorúsága között kellett új templomot, iskolát építeni, s minden elavult egyházi épületet renoválni örökös gond és küzdelmek között. Egyházmegyei tisztségei: Iskolai körlátogató 1926-tól 1935-ig. Egyházmegyei számvevő 1935-1940. Egyházmegyei tanácsbíró 1940-től. Világi tisztségei: Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, nyírpazonyi község képviselő testületének tagja. A nyírpazonyi Hit. Szöv. elnöke. A nyírpazonyi Hangya szövetkezet elnök igazgatója stb. * Nyírtét Adorján István Nyírturán /Szabolcs m./ 1883. január 7-én születtem. Édesapám nagydobai Adorján István községi főjegyző, édesanyám garamszegi Géczy Klára. Elemi iskolába Nyírturán jártam. Középiskoláimat a sárospataki református kollégium főgimnáziumában, a VII. és VIII. osztályt a nyíregyházi Ág. h. ev. gimnáziumban végeztem, és ott is érettségiztem 1901 júniusában. Theológiai tanulmányaimat a debreceni kollégium főiskolájában végeztem el, s lelkészi oklevelet ugyanott szereztem az 1907. évben. Segédlelkészi éveimet Tiszaroff, Nyírpazony és Bojt egyházközségekben szolgáltam le. Rendes lelkipásztori állásomat itt Nyírtéten 1909. március 28-án foglaltam el, s ez idő óta itt igyekszem lelkipásztori szolgálatomat Isten segítségével végezni. Szolgálatomnak egyes kiemelkedő mozzanati a következők: 1910-ben a rendkívül elhanyagolt régi templomot renováltattam. 1911-ben az egyházmegye iskolai körlátogatóvá választotta. 1912-ben a második iskolát és tanítói lakást építtettem s a második tanítói állást megszerveztem. 1914 novemberében katonai szolgálatra vonultam be, s 1918. november 13-áig mint tart. cs. és kir. százados tábori lelkész szolgáltam. 1920. december 16-án házasságot kötöttem Erdélyi Margit állami tanítónővel. Házasságunkból három gyermekünk született: István Tibor IV. 355
