Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
ca KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so iskolában, mivel ott volt birtoka édesatyámnak, amit nagyatyámtól örökölt. Az elemi iskolai ismereteket kemény küzdelemek árán szereztem meg, lévén jó másfél kilométerre tőlünk az iskola, de amit mégis igen szerettem. Ott jártam mind a 4 osztályt s innen kerültem be a gyulai róm.kath. gimnáziumba, amelyet nagyanyám házából látogattam. A jobb tanulók közé tartoztam, mégis az V. elvégzése után fejembe vettem, hogy elmegyek szerzetesnek Erdélybe a ferencesek közé, erre ösztönzött többek közt 2 iskolatársam is, akik engem megelőztek e téren. Elhatározásomat tett követte: franciskánus lettem, de első pillanattól kezdve beállt a viaskodás lelkemben: ez nem nekem való hely, el innét! Hosszú évek küzdelméből csak ez a vágy erősödött meg bennem: másutt, nem a kolostor falai közt hirdesd az Isten országát! Tudatalatti ösztön bujkált bennem s ez elemi erővel nyert érvényesülést akkor, amikor 3 esztendei papságom idején felvehettem az összeköttetést boldogemlékezetű Baltazár Dezső tiszántúli református püspökkel, akinek biztosítása, segítsége, bátorítása volt eszköz az Úristen kezében, hogy a katolikus egyházból kitérve, de a Krisztus igazi egyházával, főleg az evangéliummal összeforrva induljak el egy olyan útra, amelyen megtartóm csak a Krisztus és az ő kegyelme lehetett. Most itt vagyok a kislétai református egyházban 1936. január 5. óta. Lélekben megerősödve, boldog családi körben hirdetem az Isten csodálatos dolgait s építem tovább az O útmutatása mellett elődöm, id. Szakáts József egyházát. 1935. dec. 17-én feleségül vettem hivatali elődöm Szakáts József leányát: Máriát. Nyugodt, békességes családi életünket 3 élő (egy kislányunk meghalt) fiú gyermekkel áldotta megy az Úr. Építő munkám kemény küzdelmekkel szembeszállva kell végeznem, mivel és iskolaépítésből eredő egyházunk anyagi romlás szélén áll. Máriapócs országos búcsújáró hely erősen érezteti hatását, azonfelül évek óta kikezdte egyházunkat valami álpietizmus, mely több egyháztagot elszédített. Itteni működésem óta ez az áramlat, Istennek hála, megszűnt. Megszerveztem az Ifjúsági és Leány Egyesületet, szépen virágzik Nőegyesületünk s Bibliakörünk. Iskolánkban - mivel a haza hívó szavára szinte állandóan fegyverben van kántortanítónk- a tanítást több éven űt megosztom a tényleg működő tanerővel. Azonfelül ügyvezetője vagyok a helybéli Hangya Szövetkezetnek, helyi vezetője a Magyar Élet Pártja helyi tagozatának, tagja a Közellátási bizottságnak, leventeoktató egyletnek s legújabban a Bajtársi Szolgálat vezetője, valamint tagja a községi képviselőtestületnek. Munkámat minden téren tőlem telhetőleg hívő keresztyéni és református lelkipásztori türelemmel s odaadással igyekszem betölteni, tudva, hogy erre hívott el engem az én Uram. Míg időt enged e földön: egyedül övé legyen általam végrehajtott kegyelméért a hála és dicsőség! Kisléta, 1942. augusztus 20. * 334
