Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
c3 KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE K> részesül. A felhívásra az ország minden részéből jöttek az ajánlatok. Volt, aki 8000 pengőt, volt, aki kevesebbet ajánlott fel. Erre, mivel a Népjóléti Minisztérium is kilátásba helyezte segítség nyújtását, tárgyalásba bocsátkoztunk és 1938 február 7.én 88 ezer pengőt készpénzben lefizettünk az eladónak. Két akta táskában vittük el a rengeteg pénzt. Ezerszáz millió koronát. Mikor már idáig jutottunk, akkor lépett akcióba a Sátán. Volt egy pesterzsébeti hívem, aki szintén pályázott erre a birtokra. Mikor első alkalommal megtekintettük és az objektumot árvaház és aggok számára alkalmasnak találtam, akkor első utam hozzá vezetett és megkérdeztem tőle, hogy megveszi-é ezt a kérdéses birtokot. A felelet határozott volt és tagadó. Meg is indokolták, hogy miért nem kell nekik. És csak miután elutasító választ adtak, akkor jelentettem be, hogy mi szeretnénk megvenni, ha Isten is úgy akarja. Erre ő érdektelen és közömbös választ adott. És közömbös maradt mindaddig, míg a vételárat ki nem fizettük. Nem hitte ugyanis, hogy akkora összeget az opció három hónapja alatt össze tudunk hozni. De ami az embereknél lehetetlen, Isten segítségével lehetséges. A birtokvétel kedvező volt, amit bizonyít az is, hogy volt olyan esztendő, amikor csak kajszibarackból 5000 azaz Ötezer pengőt vettünk be tisztán. Olyan óriási baracktermésünk volt, hogy a kereskedő a fáján megvette 45 fillérért kilóját, nekünk csak lelkipásztor kellett szedni. Viszont a szeretetház fenntartását biztosította a Népjóléti Minisztériummal kötött szerződés, mely szerint 25 menhelyi 13-14 éves fiúkat adott, akikért fejenként és havonként 30-30 pengő tartásdíjat fizetett és a fiúknak egész nap kötelességük volt a gyümölcs és kertgazdaságban munkálkodni. Ehhez járultak a föld egyéb bevételei a Pesthez való közelségnél fogva. Ezek olyan kétségtelen adatok, amelyek bizonyítják, hogy közös akarattal és imádsággal feltétlenül sikerülnie kellett volna még a gazdasági viszonyok teljes leromlása közepette is. Azért mertem én is a vagyonomat, ami volt, belefektetni, sőt végül a saját fizetésemet is beleadni, hogy majd csak megússzuk a gonosz időket és a gáncsoskodókat. Azonban a fent említett hoppon maradt vevő és családja merő irigységből agitálni kezdett az egész akció ellen és a hitelrontásnak a legtipikusabb bűnét követte el velem és a Szeretetház ellen. Hozzájárulván a gazdasági viszonyoknak a teljes leromlása, összeroppant az intézet, de így is öt évig fennállott. Négy évig a Szeretetház megvett birtokán, majd amikor az a banké lett, mint első helyi kölcsönnyújtóé, akkor behoztam a Szeretetház ápoltjait, azt a pár öreg asszonyt, akiket felvettünk életfogytiglani eltartásra és még egy évig Pesterzsébeten béreltem nekik otthont és eltartottam őket egy évig a magaméból. Mint hivatalos megállapítást nyert, több mint 22 ezer pengőt költöttem rá a Szeretetházra a magam kis gyűjtött vagyonából, végül a családom megélhetésére szolgáló jövedelmemből. Mivel ezt sokáig nem bírhattam, végül is eltartottjaimat átvette az Országos Szeretetszövétség pestszentimrei aggok otthona. 329
