Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
cs KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE to 30.) és Nagy Terézia (szül. 1874 febr. 1.). Szüleim 1914 máj. 25-én esküdtek. Szépnagyapám gencsi, majd nagykárolyi református kántortanító, aki Fábiánházán halt meg s ott van eltemetve. Elemi iskolai tanulmányomat a nagykárolyi református elemi iskolában végezetem „kitűnő” eredménnyel. Négy elemit végeztem (1922 szept. - 1926 júl. között). Tanítóm: Bakó István volt. Gimnáziumi tanulmányomat a zilahi „Wesselényi” kollégiumban kezdtem, ahol egy osztályt végeztem, jó eredménnyel (1926 szept. - 1927 júl.). A zilahi kollégiumból 1927 szept-ben az oláhok üldözése miatt Magyarországba kellett menekülnöm s a debreceni öreg Kollégiumban találtam menedéket. Mivel különbözeti vizsgára már nem tudtam készülni, újból az első gimnáziumba iratkoztam be. Itt, szüleimtől teljesen elszakítva, anyagiakkal küzdve, sokszor éreztem Isten kegyelmét s már kis gimnazista koromban megérlelődött bennem az az elhatározás, hogy Isten iránti hálából egész életemet az O szolgálatára szentelem. Voltak jószívű tanáraim, akik e nehéz időkben mindig mellettem voltak, segítettek, támogattak: S. Szabó József igazgató, Komya Sándor és Szabó Márton tanárok. Ők voltak azok, akik a kollégium szívét legjobban magukban hordozták s leginkább éreztették velem. Érettségi vizsgát 1935. június hó 26- án tettem, elégséges osztályzattal. 1935 szeptemberétől - 1939 júniusáig a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem református hittudományi karán végeztem el theológiai tanulmányomat. Itt szívtam magamba Isten Igéjét áldott emlékű professzoraim által oly mélyen, hogy éltetőm lesz életem végéig s erős fegyverem a Világ Sátánja ellen. Anyagiakban egyetemi éveim alatt, még jobban szűkölködtem, még többet nyomorogtam, de a jó Isten megsegített. Segítőm és támogatóm Nagy Sándor tanár úr által csak a Kollégium volt. Az első és második lelkészképesítő vizsgát (1939 szept. 25 és 1941 szept. 27) jó eredménnyel lettem lelkipásztor. Segédlelkész voltam 1939. okt. 1 - december 1-ig Tiszainokán, majd Szabolcsbákán (1939. dec. 1 - 1940. ápr. 30). Végül Baktalórántházán vagyok (1940. máj. 1-). Még előtte állok annak a nagy munkának, amit - ha a jó Isten is úgy akarja - el kell végeznem. Adjon Ő nekem erőt, kitartást, hogy Isten országát én is minél nagyobbá építhessem. Legyen mindenkor, mindenben elég nekem az Ő kegyelme. * Balkány Szenczy István Jelenlegi lelkészek: Szenczy István rendes lelkész és Tóth Béla segédlelkész. 322
