Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
03 HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE tö nemcsak teljes békességben tudtam élni, hanem jórészük bizalmát is elnyertem. A dolog természete hozta magával, hogy lelki gondozó munkám mellett mindennapi dolgaikba, ügyeikbe is szívesen álltam rendelkezésükre és ők mindenkor teljes bizalommal fordultak hozzám. Ez úton tudtam elérni azt, hogy pár munkásvezémek több felnőtt gyermekét kereszteltem meg, akik korábban már annyira elfordultak egyházunktól, hogy újszülött gyermekeiket kereszteletlenül hagyták. Nem térhettem ki a munkásság ama kívánsága elől se, hogy vegyem a kezembe nagyon népes kaszinójuk, továbbá munkásszövetkezetük vezetését. Ez utóbbit a szociáldemokrata párt irányítása alatt álló Általános Szövetkezet érdekköréből a „Hangya” kötelékébe hoztam át. Híveim érdekében folytatott ez irányú munkásságommal értem el, hogy bennem, a lelkipásztorban, testvérüket, jóakarójukat látták kubikus testvérim is. Immár több mint két évtizedes szövetkezeti munkásságom után nyíltan vallom, hogy ez a munka is igen áldott eszköz a lelkipásztori tiszt végzésében. Több mint 10 éve már nem az újvárosi gyülekezet lelkipásztora vagyok, de egykori híveim kérésére még mindig én vezetem Szövetkezetüket. Tagja vagyok a „Hangya” központ nagyválasztmányának. 1921. év április 28-án nőül vettem Burgyán Margitot, Burgyán Lajos földbirtokos és Bélley Juliánná leányát, ki Köveskálon /Zala megye/ született 1900. évben. Két fiú gyermeket adott nekünk a jó Isten: Gusztávot, ki m.kir. tüzérhadnagy és Miklóst, ki VII. gim. tanuló. Hitvesemben a jóságos Isten lelkipásztori munkámban is áldott segítőtársat adott nekem. Már 1920. évben megkezdtem a vallásos esték rendszeres megtartását. 1923. év január 1-vel feleségem vezetése mellet megalakítottuk a Leányegyesületet. Összegyűjtöttünk egyházrészem férfiasságát is és részükre is tartottunk rendszeres összejöveteleket. Feleségem irányítása mellett az összejövetelek, szeretetvendégségek jövedelméből megkezdtük és rendszeresen folytattuk a szegény iskolás gyerekek felruházását, elesettek és öregek gyámolítását. Megindítottuk belmissziói munkánk szinte minden ágát már akkor, mikor sz még teljesen önkéntes és nem hivatalos egyházi munka volt. 1928. év október 28.-án az egyházmegye tanügyi bizottsága tagjává és iskolalátogatójává, továbbá belmissziói bizottság tagjává választott meg. Az 1933. év tavaszán elhunyt Csomasz Dezső, az egyik mezőtúr-belvárosi lelkipásztor. Mezőtúron mindhárom lelkipásztort az egész egységes gyülekezet választja, de az újvárosi egyházrész pásztora a megüresedett bármelyik lelkipásztori állásra csak újabb szabályszerű lelkészválasztási eljárással juthat be. Bár a gyülekezet közhangulata emberileg azt mutatta, hogy a megüresedett belvárosi lelkészi állásra az én meghívásomat óhajtja, de mégis gondolkodóba ejtett annak a súlyos lehetőségnek a mérlegelése, hogy 14 éves lelkipásztori szolgálat után oda merhetem-e eddigi működésemet bocsátani ugyannak a nagy gyülekezetnek az elbírálása alá, amelyik 14 évvel azelőtt egyszer már meghívás útján megválasztott? Riasztó példa volt előttem: Lencz Géza volt 288
