Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
cs HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE K> 1936. október 1-től november 15-ig Főtiszteletü Makláry Károly, debreceni Árpád téri lelkipásztor úr oldala mellett bejegyezett segédlelkészként szolgáltam, majd 1936. november 15-töl december 1-ig a vámospércsi egyházban, mint gyülekezeti segédlelkész, 1936. december 1-től 1937. szeptember 15-ig a törökszentmiklósi, 1937. szeptember 15-től pedig 1938. december 1-ig a kunhegyesi egyházközségben teljesítettem szolgálatot s ez utóbbi helyen nagytiszteletű Vargha Zoltán lelkészelnök úr rendelkezésére vallástanítási és gyülekezeti munkák számomra kiosztott részének végzése mellett megszerveztem az állandó tanyai istentiszteletek tartását, amikoris vasárnaponként télen és nyáron lóháton járva a tanyákra, vittem és hirdettem a vágyakozó lelkű tanyai reformátusok számára, gyarló emberi erőmhöz képest az Isten igéjét. Az itteni munka - emberileg szólva - a legjobb mederben haladt. A hat tanyai körzet egyikében az áldozatos szívű hívek úrasztali térítőt készítettek, s a másik körzetben is készülőben volt az úrasztali terítő, sőt, mint a következő évben megvalósítandó cél, tervbe vettem a tanyai hívekkel, hogy az egyik körzetben, a magunk munkájával és erejével és Isten segítségével, egy kis gyülekezeti házat építünk, illetve az ehez szükséges anyagokat és anyagi eszközöket adakozás útján megvalósítjuk, később pedig minden körzetben létesítünk gyülekezeti házat. Tervemet megvalósítani azonban nem tudtam, mert 1938. december 1-től Mezőtúrra rendeltettem, mint gyülekezeti segédlelkésznek, az iparostanonc iskolai vallástanítás is feladatom volt. Mezőtúrról 1940. szeptember 1-én Dobozra kerültem, ahol az állami elemi iskolában vallástanítást végeztem. Innen 1941. szeptember 15-én Makóra helyeztettem s itt kilenc tanyai állami elemi iskolában végeztem, másodnaponként átlag 40 km. utat kerékpárral megtéve, vallástanítást és minden vasárnap három tanyai körzetben az istentisztelet tartását. Mivel pedig a makói egyházközség sem megfelelő ruhát, sem fuvardíjat, sem közlekedési eszközt nem biztosított, érezvén, hogy ily körülmények között a szolgálati helyre kijárás nehéz munkáját sem ruházatilag, sem pedig fizikailag és anyagilag hosszabb ideig ellátni nem tudom, ismételten kértem az akkor üresedében lévő kunhegyesi egyházközségbe segédlelkészként való kirendelésemet, részben, hogy az ott abbahagyott munkámat befejezhessem, részben, hogy az ottani református elemi iskolában működő tanítónő menyasszonyomat, aki 1938. december óta menyasszonyom volt feleségül vehessem. Kérésem nem teljesült. Makóról 1941. november 15-től Körösladányba kaptam kirendelést s onnan adtam be - hosszas lelki vívódás után - Jász - Nagykun - Szolnok vármegye alispánjának kérvényemet, s kértem Kunhegyesre díjnoki kinevezésemet s ő ideiglenes minőségben ki is nevezett s az állást december 1.-én elfoglaltam. December 1-től kezdve Kunhegyesre bejegyzett segédlelkészként végzek világi pályán dolgozásomtól és jogi tanulástól engedményezetten annyi gyülekezeti munkát amennyire éppen megbízást kapok. 282
