Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
cs SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so tartottam becsületbeli dolognak kimenni, teljes eredménnyel nem képviseltem volna a debr. Kollégiumot. 1908. szept.-ben Szentesre mentem ki Futó Zoltán békésbánáti egyházmegyei főjegyző mellé segédlelkésznek. 1909. júl. 1.-ig működtem itt. Ekkor egy úmapi sajtócikkből kifolyólag a katholikusok sajtópert indítottak ellenem. A szegedi esküdtbíróság felmentett ugyan, de Erős Lajos püspök áthelyezett Feketetótra (Bihar m.). Ez volt az első jutalom, amit egyházam védelmében kaptam. Jött még évek múlva más jutalom is. Két hónapi feketetóti lelkészkedés után 1909. szeptemberben Makóra választottak meg. Első beosztásom a Makóhoz tartozó földeáki fília s. lelkész-tanító munkakör volt. Ebben a 600 lelkes filiában I., II. oszt. iskolában tanítás, teljes lelkipásztori munka végzése nem volt könnyű feladat. Itteni működésem ideje alatt tettem le a lelkészi vizsgát 1910. szeptemberben: jó eredménnyel. 1911. szept.-ben a makói egyház új munkakörrel bízta meg. Valószínűleg az egész országban elsőnek beállította a nagykiterjedésű tanyai külterületi lelkigondozó lelkészi állást, összekötve a tanyai iskolák hitoktatásával. Ez volt a legnagyobb lelkipróba. Mintegy 40 km-es körzetben hétköznap reggeltől estig kocsin járni egyik iskolából a másikig, vasárnap mindig más tanyai központban prédikálni. Egy új nevet kapott a külterületi lelkek gondozója, kétkerekű egylovas egyikéről elnevezték talyigás papnak. Itt küzdött a talyigás pap esővel, széllel, sárral tanyai gyermekek tudatlanságával 1912. dec. 1.-ig. Az állás teljes lelkészi fizetéssel, de csak segédlelkészi titulussal járt. Nem is véglegesítették a kibírhatatlan állást. 1912. dec. 1.-én kiküldött a Konvent a bukaresti misszióba. A kiküldetést elfogadtam. Fizetés külföldi pótlékkal 2400 Kr, 720 Kr lakbér s a bukaresti funkciók stólája. Egy szegény segédlelkésznek mi kellett több? Ezért azonban meg kellett dolgozni. Saját 12 tanerős magyar ref. iskolánkban, a róm. kath. iskolákba járó ref. növendékeinknek, a róm. kath-ok által fenntartott polgári iskola I-III. osztályában hitoktatást végezni, heti 35 órán; minden vasárnap fungálni, nagyvakációban átvenni a lelkészi hivatal teljes vezetését és teljes istentiszteletek végzését a II. balkáni háború idején, 1913 nyarán, mikor a missziótól mindenki elmenekült, esperes, parókhus pap, tantestület s a Monarchia és Magyarország ellen megnyúló utcai tüntetések idején őrvezetni templomot, iskolákat, állandóan a bukaresti titkos rendőrség tüzében járni, amely azzal gyanúsított, hogy kémekkel tartunk fenn, a magyarság vezetői összeköttetést: nagy és nehéz feladat volt. Még jobban megnehezítette a helyzetet a bukaresti misszió esperesének: Újvári Istvánnak egyre súlyosbodó végzetes betegsége. 1913. novemberében egy maga tiszteletére rendezett banketten úgy ünnepeltette magát, mint aki magas királyi kitüntetést kapott. Sem a hírlapok, sem a követség nem tudott semmit erről a kitüntetésről. Figyelmeztettem erre a tantestület néhány tagját s magam távolmaradtam ettől a képzelt kitüntetésre rendezett bankettről. Erre kitört az esperesből a sértett düh és üldözési mániába csapott át. A konventnek valami súlyos felterjesztést 498
