Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

cs SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so Theológiai pályáját a debreceni református Kollégiumban végezte az 1902/03-1905/06. években, lévén egyúttal "Andaházi-Szilágyi Intézet"-i nevelő is, 3 éven át, 1903/4-1905/06. években. Mint absolvált theologust Kiss Áron püspök hívta maga mellé segéd lelkészül. Mint debreceni s. lelkész szolgált 1906. júl. 1-től - 1910. szept. 18.-ig és pedig Kiss Áron püspök mellett ennek haláláig, 1908. máj. 31.-ig, ettől 1909. ápr. 24-ig, mint interimális s. Lelkész, ettől Erőss Lajos püspök mellett. Szolgálta főnökei mellett nemcsak a debreceni egyházat, hanem a tiszántúli egyházkerületet is. Ennek püspöki irodájában végezte, Hajdú Zsigmond püspöki titkár mellett, jó ideig, mint egyetlen alkalmazott az összes irodai és neki kiosztott közigazgatási teendőket. Kettős szolgálata mellett készült I-II. lelkészképeítő vizsgáira is, melyeknek I-ét 1906. szept. 15., Il-át 1907. szept. 17.-én tette le. Lelkészi állást nyert 1910. júl. 31.-én, mikor is a panyolai egyház egyhangú meghívással elhívta a Szatmárnémeti németii egyházába távozott Kovács Lajos utódjául. Vele együtt meghallgattatásban részesült s vele együtt a panyolai lelkészi állásra kiszemelt káplántársa volt a gyülekezet részéről Varga Csongor, de genere panyolai lelkész Varga Lajos unokája, F. Varga Lajos fia, akkor derecskéi s. lelkész, ki később Sáp lelkésze lett s fiatalon elhunyt. Rajta is, miként atyján beteljesedett az ige: Egy próféta sem kedves a maga hazájában! Panyolai lelkészi állását 1910. szept. 25.-én, a CVI. Zsolt. 4-5. v. alapján tartott beköszönő beszédével foglalta el, kéri lelkész Kiss Bertalan e.m. főjegyző beiktató beszéde mellett. Azóta panyolai lelkész, s mint ilyen szenteltetett fel Debrecenben, 1912. június 24.-én. A felszentelendők részéről Dr. Baltazár Dezső püspök ünnepi igehirdetőül őt kérte fel, de ezt az 1912. febr. 13.-iki országos jelentőségű panyolai árvízkatasztrófában, híveiért teljesített odaadó szolgálatai miatt megrendült egészségi állapotára tekintettel nem vállalhatta s felmentését kérte. Mint panyolai lelkész az egyház ügyeinek vezetése mellett, általános közszolgálatban, a helyi adottságok szerint, elnöke lett állásfoglalása idejétől a „Községi gazdasági ismétlő iskolá”-nak, a Nyári gyermek menhelynek”, a „Hangya” fogy és ért. Szövetkezet"-nek, a Panyolai Hitelszövetkezet”-nek 1921-ig, mikor is e tisztségeitől lemondott. 1912-től tagja Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának mind máig. Egyházi vonatkozásban: tagja volt néhány éven át az e. m. tanügyi bizottságnak. Emlékeznem kell „Szarka Boldizsár lelkész Belmissziói alapjá”-ról. Neve mutatja a célt. „Aranykönyv”-i adományaiból támadt. 1923. január 1-én 1.000 Koronával indult. Állaga 1941. dec. 31.-én: 400. Pengő, takarékbetétben. Bejegyzett segédlelkészei voltak szolgálatai ideje alatt alkalmilag : Vadon Andor jelenleg sarmasági és Szabó Pál jelenleg polgári lelkészek. Segédlelkésze jelenben 1940. máj. 1-től Gál Andor. * 490

Next

/
Oldalképek
Tartalom