Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
es SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so A pápai egyházmegye isk. körlátogatóvá, majd 1905-ben jegyzővé választotta. Még elébb a „marcalvidéki lelkészi kör” jegyzőjévé. Ez utóbbi minőségben indítványozta, hogy az egyházmegye a pápai ref. hittanhallgatók részére minden évben vitaversenyre díjat tűzzön ki, amely indítvány értelmében a díj évről-évre kiosztatik. Lelkésszé szentelte Pápán, 1901. szept. 15. Antal Gábor püspök. Kézfejére tevő esperes volt Juhász Pál, Bars. A „Dunántúli Prot. Lapnál” élénken tevékenykedett, miközben többek között szót emelt némely visszaélések ellen; 1905. pedig „Egy kényes ügy” címmel röpiratot nyomtatott ki és küldött szét a 2 magyar prot. egyházegyetem jeleseihez, kinek egyikétől-másikától elismerő nyilatkozatokat kapott. Az országos „Magy. Prot. írod. Társ.” 60-60 P. díjban jutalmazta Szenczi Molnár Albertról és Károlyi Gáspárról írt „Koszom” füzeteit. Ezenkívül írogatott a Tanügy, Néptanítók Lapja, Magyar Szó, Debr. Prot. Lap, még elébb a Szamos, Nagykároly és vidéke, Lelkészegyesület c. lapokba. Mezőlakról Tiszabecs hívta meg, hol állását 1905. okt. 15. foglalta el. Az orsz. ref. leik. egyesület választmányi tagjává, az em. leik. egyes, jegyzőjévé, a fehérgyarmati vál. kér. 48as függ. pártjának alelnökévé választották. 1907-ben Kölesébe hívták lelkészül személyhez kötötten 10, - majd 15 hold föld jövedelemmel felemelt díjlevélre. A meghívást nem fogadta el. 1918. dec. karácsony szombatját megelőző napon az ú.n. „őszi rózsás forradalom” „hősei”, mivel tetemes díj levélcsonkításba s a parszt-tanács hűségére felesküdni nem akart, a rettenetes téli időben 4 aprós gyermekével, beteg feleségével együtt a legembertelenebb vadsággal elüldözték. Szatmárnémetibe menekült. 1919. szept. 8-n csere útján Csaholcra ment lelkésznek, hol reá újabb küzdelmek, szenvedések hosszú sorozata várakozott. A szatmári em. isk. dékánjává, számvevőjévé, a leik. egyes, főjegyzőjévé, az em. tanácsbírájává, főjegyzőjévé, majd 1937ben esperessé választatott 123 szavazattal 4 ellenében. Ez évben az előkelő tyukodi egyház hívta meg lelkészül. A meghívást nem fogadta el. Ugyanez évben Csaholc 500 p. évi szem. pótlékot szavazott meg részére holta napjáig, illetve csaholci papsága végéig. 1936-ban Szabolcs Bendegúz nevű fiával kiadták az „Őseredetü Magy. Személynevek Tárát”. 1938-ban zsinati rendes taggá választották. Közben írogatott egyes lapokba, köztük a Szatmár és Beregbe. 1940-ben indítványára az em. felállította a „Szatmári Népfőiskolát”. 1941-ben pedig elhatározta az em. belmissziói lelkészi állás megszervezését. Az elébbi megnyílt Szatmárököritón az 1940/41. telén s a tanfolyam a legszebb eredménnyel végződött. Az utóbbi kivitele folyamatban van. 466
