Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
eg SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so havában tettem le általános jó eredménnyel. Egyik tanáromnak ösztönzésére a papi pályát választottam életpályámul és az érettségi után a sárospataki ref. theológiára iratkoztam be, melynek mind a négy évfolyamát Sárospatakon végeztem. A Rákócziak szellemétől áthatott ősi kollégium levegő, a patinás falak, a százados fáktól ékes, hatalmas iskolakert, a diáktársak kollegiális együttérzése igen jó hatást tettek reám és még hosszú évtizedek múltával is igen kellemesen gondolok vissza sárospataki diákéveimre. Kiválóbb tanáraim voltak: Radácsy György, Tüdős István, Nagy Béla és Novák Lajos. A kápláni vizsgát, mivel betegségem miatt egy évet késtem 1907-ben tettem le, a papi vizsgát pedig 1909-ben, mindkettőt jeles eredménnyel. A kápláni vizsga után Gacsályba mentem segédlelkésznek, Bartha Mór agg lelkipásztor volt negyvennyolcas harcos mellé, de csak 1908. febr.-ig tudtam végezni a hivatalomat idegbetegségem miatt félbe kellett hagynom. Ekkor hazajöttem és itthon a szülei háznál gyógykezeltettem magamat. Közben beiratkoztam Bélteky Albert helybeli lelkész mellé káplánnak s mint bejegyzett segédlelkész voltam nyilvántartva rendes lelkésszé történt megválasztásomig. A lelkészi oklevél után 1909 őszén a szamostatárfalvai gyülekezet, miután előzetesen meghallgattak, egyhangúlag meghívott lelkésznek, de gyötrő betegségem megakadályozott annak elfoglalásában. így kényszerülve voltam súlyos idegbajom miatt klinikai gyógykezelésnek vetni alá magamat, míg végül, fürdői kúrát is használva, Isten végtelen kegyelme visszaadta az egészségemet és 1910 okt.-ben elfoglalhattam a magosligeti lelkészi állást hová szintén egyhangú meghívással választottak meg. Ezt megelőzőleg megnősültem, feleségül véve Gacsályból Borgyos Szerénát, másod unokatestvéremet. Magosligeten, ahova egy 92 éves aggastyán után mentem, rengeteg munka várt reám. A paticsfalú roskadozó lelkészlak teljesen lakhatatlan állapotban volt, és egy ólon kívül semmi egyébe melléképület nem volt a paróchián. Azonnal hozzá kellett látni az építkezésnek még pedig semmiből annyival inkább, mert addig, míg az új lelkészlak felépült egy kis kétvégü bérelt házba kellett meghúzni magunkat. Az új lelkész lak a következő év nyarán fel is épült a legszükségesebb melléképületekkel. Az összes faanyagot a bustyaházai állami fűrésztelepről szereztem meg az egyháznak teljesen ingyen. Magosligeten még 2 évet sem töltöttem teljesen ekkor, nem a magam, hanem édesapám óhajtására ez időközben megüresedett Botpaládra adtam be a pályázatomat. Nagy harc és huza-vona után engem választottak meg lelkésznek, de a választásomat az ellenpárt megfellebbezte, az egyházmegyei bíróság meg is semmisítette a választást, de a kerületen végül is megerősítést nyert. Ugyanezen a kerületi gyűlésen (1912. jún.) történt meg a felszentelésem is, a nagy püspök Dr. Baltazár Dezső által. A botpaládi lelkészi állást 1912. júl. végén foglaltam el. Itteni lelkészkedésem idejére esik az első 462
