Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagyszalontai Egyházmegye
ca NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE so egyházközségben voltam bejegyzett segédlelkész, 1939. okt. 14-ig. 1939. okt. 15-től a mai napig Nagyszalontán segédlelkészkedem. Házasságot kötöttem 1940. okt. 22-én, Bán Margittal, született 1914. aug. 14-én Érkörtvélyesen, Bihar megyében. Első gyermekünk Gyula 1941. november 11 -én született Nagyszalontán; amint kitűnik életem sok változatosságon és nehézségen ment keresztül, de Isten kegyelméből elértem célomat, hogy az Anyaszentegyház szolgája lehettem és hiszem, hogy az is maradhatok, amíg csak éltet! Nagyszalonta, 1942. június hó. * Molnár János segédlelkész Bihar vármegye Árpád nevű községében születtem 1916. aug. 9-én. Apám János +, Anyám Tarek Lidia. Mindkettő Hódmezővásárhelyi születésű. Az elemi iskola osztályait szülőfalumban, a gimnázium 5 osztályát a nagyszalontai állami főgimnáziumban /román/ végeztem. Mikor megszűnt ennek az iskolának felső tagozata, anyagi okok miatt, édesapám abban az évben halt meg, 1 évig kimaradtam az iskolából. A következő évben az aradi állami gimnázium tanulója voltam, de a 7., és 8-ik osztályt már az u.n. „ókirályság” Gyurgyevó [Giurgiu] nevű városában végeztem el, ott volt ugyanis tanár a bátyám, aki akkor taníttatott s kit politikai okok miatt helyeztek oda. Itt jól elsajátítottam a román nyelvet, ennek köszönhetem, hogy az érettségin az első nekirugaszkodásra átmentem, ami abban az időben igen ritka eset volt, mert az érettségizők 60-70 %-át elbuktatták, elsősorban a magyarokat. Az érettségi után, szintén anyagi okok miatt újra pihentem egy évig, másik bátyámnak segédkezve, aki Hegyközkovácsiban lelkész. Ekkor kaptam indítást a lelkipásztori munkára és bár eleinte a tanárira akartam menni, az év elteltével, 1937 szeptemberében mégiscsak a theológiát választottam, beiratkozván a kolozsvári theológiai fakultásra. Az abszolutórium megszerzése után, 1941. jún. 18-án tettem le az I. lelkészképesítő vizsgát. Még ez év július 1-én Ft. Sulyok István, királyhágómelléki püspök úr kirendelt vallásoktató segédlelkésznek a bátyám mellé, Hegyközkovácsiba. Ezen idő alatt még nevelősködtem is br. Bánffy István mellett. 1941. dec. 10-én megkaptam a rendes s. lelkészi kinevezésemet Nagyszalontára, Arday Aladár, tb. esperes, elnöklelkész mellé, ahol is szolgálok mind a mai napig. Nagyszalonta, 1942. június hó * 448
