Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Nagykárolyi Egyházmegye

C3 NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE so

üresedésben lévő Kántorjánosi s. lelkészi állásra hívtak meg. Itt különösen a szórványok gondozásával voltam nagyon elfoglalva.

1938 júniusában Uray Sándor h. püspök úr Nyírparasznyára, a mostani őrhelyemre helyezett h. lelkésznek. 1939. július havában az egyházközség tagjai egyhangúan meghívtak lelkipásztoruknak. Nagy munka várt reám, mert elődöm, aki fegyelmileg lett kényszemyugdíjba téve, semmivel nem törődött, elhanyagolt mindent. Aug. 20-án volt három éve, hogy Istenünk jóvoltából itt vagyok Nyírparasznyán, mint lelkipásztor, elfogulatlanul mondom, hogy azóta az egyház tanácsosaival, gondnokaival, tanítójával karöltve nagyon szép munkát végeztünk. Adósságát kicsi egyházunknak majdnem teljesen kifizettük, épületeit, kerítéseit megjavítottuk. Jövő év tavaszán új lelkészi melléképületeket emelünk. Új orgonát építtettünk, szóval 337 lelket számláló kicsi egyházunkat fejlesszük, virágoztassuk, érette minden áldozatot meghozunk. Mert azt akarjuk egy szívvel lélekkel, hogy egyházunk minta egyház legyen, melynek híre, neve messze földre eljusson.

Nyírparasznyán, 1942. aug. 30-án

*

Olcsva

Tóth Jenő

Születtem 1905. év január hó 16-án Olcsván, Szatmár vármegyében, Tóth Mihály és Szabó Eszter szülőktől. Szüleim ugyancsak Olcsván élnek ma is, foglakozásra nézve egyszerű kisbirtokosok. Az elemi iskola hat osztályát az olcsvai református elemi népiskolában végeztem. Középiskolába a sárospataki ref. Kollégiumba jártam, s ott érettségiztem 1916. június havában. Középiskolai tanulmányaim folytatása idejére esett országunk egy részének a románok által történt gyászos emlékű megszállása, ami miatt egy iskolai esztendőt veszítettem. Szülőfalum ugyanis román, míg Sárospatak cseh megszállás alá került, s így 1919-ben a húsvéti vakációról már nem tudtam Sárospatakra visszamenni egészen 1920 szeptemberéig.

A középiskola elvégzése után 1926 szeptemberében kerültem a Debreceni Tisza István Tudományegyetem hittudományi karára, hol 1930. évi augusztus 28-án nyertem végbizonyítványt. /Absolutóriumot/

Az első lelkészképesítő vizsgát 1930. évi szeptember hó 25-én, míg a második lelkészképesítő vizsgát 1932. évi október hó 1. napján a tiszántúli egyházkerület lelkészképesítő bizottsága előtt tettem le.

1930. július 1. - 1934. május 31-ig a nagykárolyi egyházmegye esperese, Nt. Fóris Lajos mellett voltam az olcsvaapáti gyülekezetben esperesi és egyben gyülekezeti segédlelkész. 1933. december 24-én szülőfalum szótöb425