Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagykárolyi Egyházmegye
eg NAGYKAROLYI EGYHÁZMEGYE tö mindenféle egyházi, kulturális, társadalmi, politikai megmozdulásában mindig az elsők között volt. Emiatt az oláhok, mint veszedelmes irredentát tartották nyilván és úgy is kezelték. Mint esperes nagy gondot fordított a felekezeti iskolák megtartására s azokat hiánytalanul Isten segedelmével meg is tartotta, sőt még két iskolával gyarapította is. Az oláh uralom alatt nagyon sok nehéz helyzetbe került a nagykárolyi egyház, mégis több mint két évtizedre terjedő idegen uralom alatt is sok maradandó alkotás bizonyít lelkipásztori működése mellett. Elsősorban az egy tanerős iskolát három tanerőssé fejlesztette, templomot, iskolát renováltatott, két új harangot vétetett, orgonát renováltatott, templomkert kerítést renováltatott s 3 új vaskaput csináltatott, gyülekezeti termet építtetett s 1934-ben szép, modem paróchiát építtetett. Mindezekhez a látható és az egyház belső lelki életében végzett munkához az Isten kegyelme adta az erőt s ennek leírása sem emberi dicsekedés, hanem Istennek magasztalása, aki a nehéz megpróbáltatások között megsegített s az O ereje által képessé tett ezeknek elvégzésére. Rövid töredék ez egy csaknem 1/4 százados lelkipásztori élet küzdelméből, de talán az utókor számára mégis érdemes megörökíteni, hogy ez a kis életrajz töredék is hirdesse Milyen hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Úr! * Kovács Károly, segédlelkész Született Nagykárolyban Szatmár vm. 1913. febr. 13-án Kovács Lajos ref. iparos és Kató Irma szülőktől. Elemi iskoláit a nagykárolyi ref. felekezeti, középiskolai tanulmányait a nagykárolyi román állami főiskolában végezte el. Érettségit tett Szatmáron 1932. október hó 2-án a román megszállás alatt. Főiskolai, illetve theológiai tanulmányainak megkezdése előtt, az oláh elnyomatás alatt, mint annyi magyar ifjú - a jövő bizonytalanságától érintve 3 évet különböző tisztviselői minőségben töltött el, mint gyakornok. 1932. nov. 1-től - 1933. okt. 31-ig a gencsi községházán ímoki tisztséget viselt, 1933. nov. 1-től 1934. okt. hó 31-ig ügyvédi irodában gyakornok, majd 1934. nov. 1-én katonai szolgálatra vonul be. 22 év alatt örökös bizonytalanságban élő oláh impérium a változás, az új magyar élet szelétől érintve, az akkori törvények értelmében a kisebbségi sorban élő katonaköteles magyar újakat azonban nem részesítette katonai kiképzésben s így 1 hónapi katonáskodás után leszereltetett. 1934. dec. 1-től - 1935. okt. hó 31-ig egy nagykárolyi magánvállalatnál tisztviselői tisztséget visel. 1935 őszén három évi hányattatás után, az akkori kisebbségi, elnyomatás alatt élő ifjúság előtt nyitva álló egyetlen szabad pályát, a lelkészi hivatást választotta. A kolozsvári theológiai fakultáson elvégezte a theológiát, s I. lelkészképesítői vizsgát tett 1940. febr. havában, 1940. június havában 422
