Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Nagykárolyi Egyházmegye

ca NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE íü

Anyám: Török Eleonóra. Szül. 1848. márc. 15. Nyiijesd. Megh. 1918. dec. 17. Csokaly. - Házasságot kötöttek: 1872. júl. 2. Szalacson. Az apám 1872- 1914-ig volt csokalyi lelkész. Ekkor nyugdíjba ment.

Nagyapám: Simon Benjámin. Szül. 1823. Biharfélegyháza. Házasságra léptek: 1845. július 16. Simon Benjámin: „Kibocsáttatott a lelkészi hivatalra 1841. évben, rendes lelkésszé lett 1846.” Ezeket írja: „Miután helyben, szülőhazámban 5 évig tanultam, tanulásom folytatása végett a debreczeni főiskolába mentem az 1835. évben. Ott töltöttem 4 évet, harmadfél évet belőle tanítói és esküdti hivatalommal. Kijöttem a nagyvilágba 1839. évben a szalacsi isk. tanítóságra (akadémiai rektorság), mit 2 évig folytattam, s azt végezvén Bécsben és környékén töltöttem utazással, tapasztalással négy hónapot.”

Fazekas Katalin Fazekas György biharfélegyházi lelkész lánya volt.

Simon Benjámin 1846-ban lett csokalyi lelkész, úgy, hogy Simon Benj., Simon Elek és Simon Imre, tehát nagyapa, fiú és unoka 1846-1932-ig, v.is 86 évig voltak egyházamban csokalyi lelkészek.

Simon Benjámin atyja: András; anyja: Varga Klára, volt panyolai lakosok. Mint kuriózumot ide iktatom a köv. bejegyzést: „Az 1603-ik esztendőben febr. 16-án Mónai János püspök, aki egyszersmind prédikátor volt akkor az Etsedi fényes Eklésiába, Dengelegen tartott zsinatot, melyben tizenegy Papot szentelt fel a Papi hivatalra. Ebben a zsinatban határoztatott meg, hogy a falusi Mesterek addig a prédikállásra fel ne eresztessenek, míg az esperess azokat meg nem vizsgálta stb.” (Lásd Tóth Ferencz: Túl a Tiszai Püspökök élete. P. 77.).

Érdengeleg, 1942. dec. 5.

*

Érendréd

Gargya Géza

Születtem Hajdúszoboszlón 1897. márc. 2. Édesapám Gargya Márton ref. tanító, édesanyám Zámbory Juliánná. Elemi iskolát H.szoboszlón, középiskolát a kecskeméti és debreceni ref. gimnáziumban végeztem.

A világháborúban mint csapatszolgálatos végeztem s mint tartalékos hadnagy szereltem le.

A debreceni theológiai fakultás elvégzése után 1919 és 20-ban Hegyközkovácsiban voltam s. lelkész. 1920-tól 1925-ig Nagyváradon segédlelkészkedtem főtiszteletű Sulyok István püspök úr mellett. 1925-től egyh.m.i belmissziói előadója, s 1932-től egyh.m.i. lelkészi tanácsbírója voltam az 1940-ben bekövetkezett egyesüléssel kapcsolatos lemondásomig.

407