Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Heves-Nagykunsági Egyházmegye

ej HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so

nősült s ebből a házasságából ötön születtünk. Én vagyok az első szülött, Öcsém László résztvett a világháborúban hadnagyi ranggal, majd a Kolozsvári Teológia elvégzése után, előbb Székelytamásfalván, majd jelenlegi helyén Szolokmán, Udvarhely m.-ben lelkipásztor. Rózsika húgom keresk. érettségit tett, Mária a debreceni egyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Anna a legkissebb tanítónő Asszonyvásárán, Csóka Béla közs. irodatiszt felesége.

Az elemit Alpestesen és Kökösben, a középiskolát Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végeztem az 1906-14 években. Érettségit 1914.jún. havában jeles eredménnyel tettem. A szülői otthon légköre, a templom közelsége a református főgimnázium nevelő hatása öcsémmel együtt a lelkipásztori élethivatás felé vonzott. Bár a matematikát és fizikát nagyon szerettem s szeretem máig is, erős rokonszenvet éreztem a mérnöki, főleg gépészmérnöki pálya iránt is- erősebb lett és győzött a theológia.

Tanulmányaimat a debreceni tudományegyetem hittudományi karán és lelkészképző intézetben folytattam 1914-től 18-ig. Alapvizsgámat 1916-ban jeles, I. és II. lelkészképesítő vizsgáimat ugyanott tettem 1918. illetve 1920. szept.-ben szintén jeles eredménnyel tettem le. Tanáraim közül igen nagy hatással voltak reám Kiss Ferenc, Erdős József és Károly, Csánky Benjámin, Zoványi Jenő, Tankó Béla valamint Kun Béla és Sass Béla professzorok. A tantárgyak közül elsősorban a gyakorlati theológia és belmisszió, másodsorban az egyház és vallástörténet érdekelt. Ma is a gyakorlatban, pásztori munkáimban és az irodalomban ezeknek hatása alatt állok.

Vizsgáim után 1918. szept. - nov. 18-ig Kiss Ferenc kedves professzorom meghívására — miután a várt szeniori állást nem nyertem el, az esküdtfelügyelőséget pedig nem fogadtam el- a hajdúböszörményi Kálvineumban vállaltam a bennlakásban felügyelői tisztet. Már a theológián én voltam a Hittanszaki Önképző Társulat elnöke, az egyetemi kör alelnöke és a Közlöny szerkesztője az utolsó éveken s így reméltem, hogy a középiskolás ifjúság nevelésében és vezetésében is sikeresen szolgálhatok. Ez a munka azonban nem elégített ki s miután a világháború is véget ért s a hadbavonult tanárok visszatértek -örömmel fogadtam boldog emlékezetű Baltazár püspökünk kinevezését, mellyel a 88 éves Pásztor István kállósemjéni lelkipásztor mellé segédlelkészül rendelt ki, ugyancsak Kiss Ferenc javaslatára 1918. nov. 18-án.

Itt Kállósemjénben egy igen kedves lelkipásztori család és principális, jó szabolcsi, templomos kálvinista gyülekezet fogadott. Közel 5 évi segédlelkészi időm alatt második meleg otthont, testvéreket találtam. Boldog iijúságom és iljúi lelkesedéssel végzett pásztori munkán feledhetetlen kedves emlékekkel gazdagított. Pásztor István az egykori pataki diák, mint gyermekifjú önként vett részt az 1848-49 évi szabadságharcban. Mint őrmester az oroszok ellen vívott kemény téli bodrogkeresztúri csatában, súlyos szuronysebekkel a fején majdnem a halottak közé számláltatott. Egy

263