Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagybányai Egyházmegye
C3 NAGYBÁNYAI EGYHÁZMEGYE ho azonban olyan kompromittáló dolgot, mely miatt eljárást indíthattak volna ellenem, egyszer sem találtak. Isten iránti mélységes hálával tekintek most vissza a 22 évig tartó, nyomorúságos, megalázó idegen uralomra, melyből oly csodálatosan kivezérelt bennünket az Istennek szabadító jóvolta és örökkévaló kegyelme. Egri, 1942. jún. 29. * Felsőbánya Nagy Lajos Születtem 1856. évben február 15-én, Ugocsa megyei Tivadaron, hol apám: Nemes Nagy Menyhért, lelkész volt. Anyám: Nemes Forrai Ágnes volt. Apám 1859. évben Tekeházára költözött, így gyermekéveimet itt éltem, az elemi iskolát is Tekeházán végeztem. Innen vitt az Apám a sárospataki főgimnáziumba. Jeles tanárok vezetése alatt itt jártam VI. osztályt, amikor körülményeimnél fogva, Püspöki engedéllyel egy év alatt a VII. és VlII-ik osztályt végeztem, az 1875-ik év őszén érettségi vizsgát tettem Máramaros- Szigeten. Ezután a theológiára Debrecenbe mentem, ahol a hittanszaki tanfolyamot 1875-1879. években bevégezvén, püspöki felhatalmazással Szatmárra mentem segédlelkésznek az áldott lelkű Berky István lelkész mellé; 1880. áprilisban az első lelkészképesítői vizsgát, 1881. évben pedig a 2-ik vizsgát tettem le. Mind a főgimnáziumi tanulmányaimat, mind a theológiát, mind a kápláni vizsgát kitűnő osztályzattal végeztem. Szatmárról 4 1/2 évi káplánkodás után, a jobb jövedelmet biztosító Makóra mentem: Csécsi Nagy Miklós kiváló lelkész mellé segédlelkésznek. Bár engem, mint lelkész fiút már az Apám sok dolgokra oktatott, gyakorlati ismereteimet derék, buzgó két főnököm még inkább növelte s így áldom emlékeiket mind örökre. Makón Csécsi Nagy Miklós abban az időben szerkesztette a Téli Újságot s ebben mind a szellemi rész intézésében, mind a többi munkában, készséggel voltam kedves főnököm segítségére. Mindkét főnökömnek, mind családjaiknak megadtam a kellő tiszteletet, s azért tőlük is megnyertem halálokik a viszont szeretetet. Legyenek poraikban is örökre áldottak! Mint makói segédlelkészt választottak meg Felsőbányára 4 egyh.megyei rendes lelkész mellett közfelkiáltással rendes lelkésznek, két ismerős úr ajánlatára 1885. év március 8-án. Itt lelkészi állásomat ez év április 5-én foglaltam el. Legelső feladatom volt az 1680. évben készült, rozzant fatemplom helyett újat építtetni. Nem volt nehéz, mert megfelelő pénz már 377
