Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
03 KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so Mint 4-ed éves theológus érte a 1914-es világháború. 3 testvérbátyja vonult be az első mozgósításra. Apja gazdasága ki már öregember volt és dolgozni nem tudott egyetlen fiatal öcsémre maradt. Beiratkozott a negyedik évre de azonnal szabadságot kért. A gazdaságoni munkáját elvégezve november elején visszament Sárospatakra. Itt érte Baltazár Dezső debreceni püspök felhívása a theológusokat, hogy önként jelentkezzenek katonai kiképzésre. Sárospatakról ketten jelentkeztek Garaczy Imre kecskeméti születésű és lakos theológus társául. Jelentkezésükkel azonban elkéstek. A debreceni theológusok már akkor a katonai kiképzés közepén tartottak. így püspök úr ajánlatára a betegápoló tanfolyamot végezték el és Kriston Elek a besztercebányai megfigyelő állomásra kapott beosztást 1914. december 20-án. Itt mint exmitált s. lelkész teljesített szolgálatot 1916. febr. 1-ig. Ezen szolgálatáért a Vöres Kereszt egylet ezüstérmeit kapta meg. 1916-ban a negyedik évet elvégezve tett kápláni vizsgát. Először Alsómihályiban majd 1917. ápril. Erdőhorvátiban volt s. lelkész ahonnan magamellé hívta Nagykálló akkori nagynevű és érdemű esperes lelkésze Görömbei Péter s. lelkésznek. Itt mint esperesi káplán és gimn. vallásoktató részben Görömbey Péter hasonnevű fia mellett 1924-ig segédlelkészkedett. Itt érte a szakolyi gyülekezet egyhangú meghívása és lett nevezett időtől a szakolyi gyülekezet lelkipásztora. Szakolyban nagyon nehéz munkára talált. A gyülekezet élete hasonlított a volt lelkipásztor életéhez. Minden épület romnak látszott. Elhanyagolt gondtalanság egyház ügyeivel nem törődés jellemezte az egész gyülekezetei. Alig jártak templomba. A lelkész beiktatására, ami egy gyülekezet életében különösen ha a meghívás egyhangú, - nagy esemény, de csak 51 férfi jelent meg a templomban pedig 250 részére van hely. Lelkész először dalárdát szervezett, és ennek működéséhez alapot teremtett amely még ma is összetartja a gyülekezet egy részét. A konfirmandus oktatásra fektette a legnagyobb súlyt. Ezeken a fiatal lelkeken keresztül megnyerte a templom részére a családok felnőtt tagjait is. 18 évi munka után nincs vasárnapi istentisztelet melyen legalább 400-an ne vennének részt a templomban. Első munkája volt a templom és környékének megtisztítása. Nagy költséggel renováltatta. A hozzá közel levő rom épületeket eltávolította és helyette más megfelelőket építetett. Egyik iskola épületet erősen javítani a másikat új tetővel kellett ellátni. Elvénült presbiterekkel nehezen ment a munka. Ezek helyett fiatalokat választatott, kiket megtudott győzni arról, hogy nem maradhat így az egyház. 1929-ben hittantermet épített tanítói lakással és új paróchiát. 1940-ben a templom úgy megtelt, hogy a gyülekezet maga sürgette a templomi helyek gyarapítását egy új karzattal. Ugyanezen évben új orgonát is rendelt a gyülekezet és már nem törődött és nem sokalta a 120 %-os egyházi adót. Pedig államköltségen új iskolai termet is kellet építeni. Ez is sokba került a gyülekezetnek. Isten kegyelme mérhetetlen. O mindenre ad erőt. Ifjúsági egylet, leányegylet emelő karjai a gyülekezet eleven életének. S ha a mostani világháború meg nem 363
