Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Beregi Egyházmegye

03 BEREGI EGYHÁZMEGYE so

feküdtem s onnan kikerülve egy negyed évig a budapesti ref. theológiára jártam. Mivel a betegségem után gyógyulásra és megerősödésre lett szükségem egy félévi betegszabadságot kaptam, de azt Losoncon töltöttem el. így veszíteni kellett s csak 1935. január 22-én tettem le a második lelkészképesítő vizsgálatot és szereztem oklevelet.

1932. július 13-ától 1932. november 21-ig Salánkon teljesítettem s. lelkészi szolgálatot. /Máramaros-Ugocsai e.megye/.

1932. november 21-től 1934. július 8-ig Eszenyben voltam, mint s. lelkész /Ungi e.megye/.

1934. június 8-tól 1935. április 14-ig Nagygéresben voltam esperesi s. lelkész /Alsó-zempléni e.megye/.

1935. április 14-től 1936. június 26-ig Csamahón voltam, mint megválasztott rendes lelkipásztor.

1936. június 26-tól 1941. október 1-ig Bótrágyon működtem, mint rendes lelkipásztor. Mivel az államfordulat után az 1918 előtti díjlevelek lettek mindenütt helyreállítva, így a bótrágyi állami fizetés olyan jelentéktelen csekély összeg lett, amiből családomat teljesen képtelen voltam fenntartani, annyival is inkább mivel az egyháztól járó fizetés a cseh megszállás ideje alatt oly sok változáson ment keresztül, hogy az a megélhetést nem biztosíthatta. A kongrua revízió kérése 1939-1941-ig hiábavalónak bizonyult, ez kényszerített bele, hogy az 1940 óta cserére ítélt macsolai lelkipásztorral, Horváth Győzővel cseréljek.

1941. október l-étől Macsolán működök, mint rendes lelkipásztor.

A cseh megszállás ideje alatt tanúsított magatartásomért, többször letartóztattak, 1938-ban pedig börtönbe zártak s csak a felszabaduláskor menekültem meg, Ofőméltósága a Kormányzó Úr a nemzetvédelmi keresztet adományozta nékem.

1939. november 22-én Debrecenben lévő lelkész-szenteléskor a lelkészszentelési oklevelet megkaptam.

1941. szeptember 24-től 1941. december 14-ig, mint kinevezett tartalékos tábori lelkész az orosz-fronton a VIII/1. tábori kórháznál teljesítettem tábori lelkészi szolgálatot főhadnagyi minőségben.

1934. szeptember 12-én esküdtem meg Szabó Lenkével, Szabó Jenő és Szabó Mária földbirtokoson leányával. Szabó Lenke 1911-ben Forgolányban született és leány-polgári bizonyítványt szerzett Beregszászban 1929-ben a IV. osztályról. 1935-ben november 5-én született Lygia-Angéla nevű leányunk Forgolányban és Csamahón lett megkeresztelve.

1939. január 9-én született Bótrágyon István-Szabolcs fiunk és ott lett megkeresztelve.

Kelt Macsola, 1942. június 21-én.

*

48