Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

hogy a Dunántúli Református Egyházkerület anyaga már kiadásra került, Dunamelléké sajtó alatt van, Erdélyé átírt kéziratban vár a megjelenésre.

Noha nem volt kötelező a lelkészek számára az anyakönyvi adatokat önéletírással is kiegészíteni, ezt mégis sokan megtették. Ne feledjük, pillanatfelvételek ezek, melyeknek egyháztörténeti jelentőséget mi, mai olvasók adunk. A lelkészek még a történelmi Magyarországon születtek, nevelkedtek, tanultak, szereztek teológiai diplomát (leggyakrabban Debrecenben és Sárospatakon, 1920 után részben Kolozsvárott), a határ változását mindig is ideiglenesnek érezték, az anyaországban maradtak és az elcsatoltak kapcsolata töretlen maradt. Ennek öröksége legyen követendő példa a mai lelkészek és gyülekezeteik számára.

A Tiszántúl lelkészeinek emlékezetét két kötetben adjuk közre, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár (Debrecen) és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületi Levéltár (Nagyvárad) közös kiadásában, együvé tartozásunk jegyében, a felépült új nagyváradi egyházkerületi székház avatóünnepségének alkalmából.

VII