Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
ca BEREGI EGYHÁZMEGYE íö Az akkori m.szigeti esperes-lelkész, néhai Szikszay Zoltán nagytiszteletű úr buzdítására a helybeli ref. jogakadémia helyett, a debreceni theol. akadémiát választottam s ide iratkoztam be 1905. év szept. 3-án. A theologia teljes bevégzése előtt mint IV. éves exmittáltattam Tivadar /Bereg vm./ egyházközségbe. Itt szolgáltam 1908. okt. 1-től mint exmittált segédlelkész, majd az I. lelkészképesítő vizsgám letétele után 1909. szept. 25- től mint helyettes lelkész 1909. dec. 18-ig, amikor is ugyanezen minőségben Mezőkaszonyba helyeztettem át, ahol 1910. jún. 1-ig szolgáltam. Innen s ekkor Beregardóba helyeztettem segédlelkészül, ahonnan mentem a II. lelkészképesítő vizsgára Debrecenbe, ahol 1911. szept. 16-án nyert oklevelemmel 1911. okt. 29-én egyhangúlag Macsola /Bereg vm./ egyházközség lelkipásztorává választattam. 1912. év jún. havában történt Debrecenben ünnepélyes felszentelésem. 1915. szept. 13-án honvéd s. lelkésszé lettem kinevezve, 1917. febr. 15-én tiszti bemutató szemlén is voltam Munkácson a m. kir. honvéd kiég. parancsnokságnál. Macsoláról a kisbégányi /Bereg vm./ gyülekezet egyhangú elválasztása folytán 1917. márc. 19-én Kisbégányba költöztem feleségemmel s már 3 gyermekünkkel együtt. Itteni szolgálatom ideje alatt a cseh uralom éveiben a cseh állampolgárságom hiánya miatt sok nélkülözésben volt részem, nem csak állami kongruát nem folyósítottak a cseh-kongruatörvény életbe léptetésétől, hanem gyermekeimet sem taníttathattam gimnáziumban, legfeljebb polgári iskolában. Végre nagy nehezen 1931. nov. 18-án kapott állampolgárság birtokában csak mint kezdőnek adtak kongruát korpótlékok nélkül s 1934. nov. 1-én a volt csehszlovák uralom ungvári országos hivatalának 61.097/111. 4ai 1934. sz. határozatával nyugdíjaztattam. Sajnos csupán egy nehány év beszámításával folyósították nyugdíjamat, sőt még a pengőre átszámítva havi 92 P 85 fillér nyugdíjamból is könyörtelenül levonták a kongrua-törvény előtt előleg címen utalványozott összegeket - júgy hogy nagyon sokat nélkülöztem 6 tagú családommal. 1935. jan. 15.-én beköltöztünk Beregszászba, de itt sem javult az anyagi helyzetem, míg végre meg nem történt az olyan nagyon várt felszabadulásunk az idegen uralom alól. A gyorsan beszerzett s nagy részben már kéznél volt irataim alapján a m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr a Főtiszteletü és Nagyméltóságú Konventi Elnökség előterjesztésére 12290-1940-11. ü. v. sz. intézvényével a lehetőség keretein belül havi 162 P 33 fillérben állapította meg havi nyugdíjamat. Házasságot kötöttem: Bóna Irmával, Bóna József volt macsolai tanító és neje Gacsályi Terézia leányával a tivadari ref. templomban 1910. szept. 27-én. Eskető lelkészünk volt a feleségem nagybátyja: Gacsályi József volt tiszakóródi, később barabási lelkipásztor. Gyermekeink: 1. Angyal Mária férj. Baranyi Gyuláné született: Beregardón 1911. okt. 14-én, gyermekei: Ernő és Ibolya; lakik Haranglábon. 53
