Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
es BEREGI EGYHÁZMEGYE so Csonkapapi Illyés István Születtem Fehérgyarmaton 1892. február 10-én. Atyám néh. székelyudvarhelyi Illyés István állampénztári főtanácsos, anyám néh. huszti Melegh Erzsébet. Szüleim ősi lelkészi családból származnak. Gyermekkoromat atyám hivatali helyei szerint Fehérgyarmaton, Letenyén, Szentendrén, Mátészalkán és Szarvason töltöttem. Elemi iskolába Szentendrén jártam. Középiskolát Nagykállón, Sárospatakon és Szarvason végeztem. A szarvasi ág. hitv. ev. főgimnáziumban tettem érettségit 1910-ben jeles eredménnyel. Hittanhallgató Sárospatakon voltam és itt tettem I. és II. lelkészképesítő vizsgát 1914. illetve 1916-ban jó eredménnyel. 1914/15-bena Sárospataki főiskola alkönyvtámoka voltam. 1915. aug.-tól nagydobronyi segédlelkész 1917. nov. 1-ig, amikor a mátyusi ref. gyülekezet egyhangú meghívással lelkipásztorává választott. Innen már a cseh megszállás kezdetén 1919. nov. 1-én szintén egyhangú meghívás folytán foglaltam el Csonkapapiban lelkészi állásomat. A cseh megszállás alatt sok kellemetlenségem volt, minthogy állam-polgárságomat nem tudtam igazolni, félévenként megújított tartózkodási engedéllyel voltam itt. 1923-ban kiutasítottak, de ennek foganatosításáról elfelejtkeztek. Néhány év múlva a csendőrség által akartak áttétetni a legközelebbi úton a trianoni határon, de a magyar párt beregszászi elnökének közbenjárására tovább is megtűrtek. Anyagi helyzetem is nehéz volt, mert nem adták számomra a kongruát, sőt az adósegélyt is megvonták az egyháztól állampolgárságom hiánya miatt. 1930-ban megkaptam az állampolgárságot, de az bármikor visszavonható volt. A hívek körében minden egyházellenes agitációt megengedtek, sőt azt támogatták, ennek következtében egy jó ideig a hívek sem adtak fizetést. A támogatás következtében a biblia-kutatók szektája kezdett erősödni a tanyai cselédség körében. Mindezek ellenében Isten segítségével sikerült leküzdeni a nehézségeket és építeni, amelynek látható eredményei vannak: több kisebb-nagyobb javítás mellett 1923-ban 60.000-K. (ami akkor elég nagy pénz volt) költséggel modern lelkészi lakás és 1929-ben ugyancsak 60.000 K. költséggel kántor-tanítói lakás, mindkét esetben a hívekre történt kivetésből, toronyjavítás közadakozásból. 1934 óta egyházmegyei tanácsbíró vagyok. 1934-ben feleségül vettem Végh Margitot, néh. dr. Végh Elemér táblabíró leányát. 2 gyermekünk született: Ilona 1935. jan. 12-én és Csaba István 1940. júl. 6-án, kik közül ez utóbbi meghalt 1940. szept. 16. Néha szerény irodalmi munkásságot folytatok: a Debreceni Lelkészi Tár-ban és a Felvidéki Prédikátor-ban prédikációim jelentek meg. * 32
