Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Felsőszabolcsi Egyházmegye
cs FELSŐSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE eo helyeztetett ki Tiszabezdédre h. lelkésznek, ahol 1922. nov. 19. óta mint rendes lelkész működik állandóan. Egy 83 éves öreg lelkész és világháború, forradalom által elhanyagolt, tönkre ment egyházat vett át, melyet 20 évi munkával teljesen újonnan épített, a gyülekezet igen szép hitéleti és anyagi fellendülésen ment át azóta. 1923. aug. 15-én nőül vette Berényi Annát Balmazújvárosról. Neje nagyon régi tősgyökeres papi család sarja, akinek nagyapja, dédapja és ükapja egymásutáni sorrendben 150 évig voltak Makó belváros papjai. Két élő gyermekük van: Ibolya-Ilona szül. 1925-ben Tiszabezdéden. Anna- Enikő szül. 1928-ban Tiszabezdéden. * Tiszakanyár Papp Kálmán Jenő Alulírott Papp Kálmán Jenő lelkipásztor 1899. dec. 10-én születtem Atya községben Szatmár megyében ősi magyar földmíves családból annak ellenére, hogy édes apám iparos ember volt. Családunkban ő volt az első iparos évszázadok óta. Erre kényszerülve volt, mivel az ősi vagyonból számára már nem maradt semmi. Fentiek szerint tehát igen szegény családban születtem, bár a szegénység nyomor szerű élét teljesen elvette édes apám iparos volta és a falubeliekhez képest nagyobb műveltsége, olvasottsága, világban való jártassága. Asztalos mestersége a család számára tisztességes megélhetést biztosított, de egy sorsüldözött ember amellett nem gyarapíthatott, földet nem vehetett, ha minden második évben temetnie, vagy állatot orvosoltatnia kellett, vagy állatot veszítenie. Apámnak másodszor kellett nősülnie. Második házasságából születtem negyedik fiúnak, összes gyermekei száma szerint nyolcadiknak. Elemi iskolában igen kitűntem fogékonyságommal. Negyed osztályos koromban az ötöd-hatod osztályosokat elemeztettem magyar nyelvtanból egyszer. Tanítóm, lelkészünk Sáfár Imre mellettem voltak és lelkészünk erőltetésére, édes szüleim beadtak a szatmárnémeti-i református főgimnáziumba, hol éveken át állandóan színjeles bizonyítványom volt és a legnagyobb alapítványt kaptam. Bejött a kommunizmus, az oláh megszállás. Ez oly gyötrelmet hozott nekem, ki lángoló lelkesedést szívtam magamba a családban és az iskolákban, hogy nem bírtam a megszállás gyötrelmeit és átmenekültem közvetlen érettségi elől a meg nem szállt területre és azonnal, hogy időt ne veszítsek jelentkeztem Debrecenben érettségire. Itt mind hasztalan volt a régi szép bizonyítványam, elégséges érett lettem, ami olyan csalódást okozott, hogy egy kisebb fajta idegrohamot kaptam. Mindég lelkész akartam lenni, beiratkoztam 250
