Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Felsőszabolcsi Egyházmegye
C3 FELSŐSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so következő évben Kisszántóra kerültem, Bihar megyébe, hová édesapámat tanítónak megválasztották. Gyermekéveimet Kisszántón töltöttem. Elemi iskoláimat ott végeztem. 6. osztályt. Ekkor mentem a debreceni Kollégiumba tanulni, ahol akkor már két testvérbátyám Ernő és Lajos tanult. Ernő eszes, okos fiú volt. Kitűnő sakkozó. Ennek dacára az alsó osztályokban gyenge, elégséges tanuló. A IV.diket önként megismételte. Ettől kezdve jó tanuló lett. llsod éves jogász korában 1915. áprilisban hosszas szenvedés után tüdőbajban meghalt. Lajos végig jeles diák volt. Kiváló szellemi képességgel bírt. Gyorsan tanult. Lajos bátyám 1914-16. évben Genfben tanult. Onnan hazajővén Gégényben Vass Mihály oldalán lett segédlelkész. Innen választották meg Demecserbe lelkésznek, hol előbb egy évet segédlelkészkedett mint helyettes. Én 1906/7.-ik évben végeztem az első gimnáziumi osztályt a debreceni ref. Kollégiumban. Általános jó osztályzatot nyertem. Volt egy jelesem vallásból és két elégségesem magyarból és természetrajzból. A másodikban tiszta kettes bizonyítványom volt. Harmadikban 4 elégséges. IV.ikben 1 jeles, 2 elégséges. V.ikben 3 elégséges. A Vl.ikban 2 elégséges, a Vikikben 3 elégséges. Nyolcadikban tekintettel a háborúra magántanulónak iratkoztam be s kedves barátommal és osztálytársammal Gégényben készültünk a vizsgára. Vass Sándorral, akinek édesapja a felsőszabolcsi esperes: Vass Mihály lelkész úr meghívott ide, hogy kettesben könnyebben készüljünk az érettségire. 1914. nov. 3-kán érkeztem meg. Itt álltam sor alá 1915. január 20-ikán. Besoroltak s május 15-ikén be kellett vonulni illetékes ezredemhez az V.dik császári és királyi körös gyalogezredhez. így meg kellett rövidíteni a tanévet. Márc. 30- ikán írásbelit 31-ikén szóbeli vizsgát tettem. Természetesen nem voltam még készen a tárgyakkal. Volt olyan, amelyiket csak éppen átolvastam. így a vallást. Fizikából 40 oldalt vettem még át. Bizony az a vizsga gyengén ment. Kiállították ennek alapján a bizonyítványt. Érettségi bizonyítványomban latin, fizika elégséges, a többi három tárgy jó: magyar, történelem, számtan. 1915. május 15-ikén bevonultam. Megelőzően nagy fájdalommal eltemettük Ernő bátyámat. Apám szintén súlyos beteg volt már. Tüdőbajba esett 2 évvel azelőtt és a rettenetes baj lassan, de kérlelhetetlenül sorvadoztatta s nemsokára még az év július havában el is vitte. Temetésén nem lehettem ott, mert Losoncon voltam tiszti iskolában s a vonatjárás nehézségei miatt hasztalanul indultam volna útnak, koporsójára nem borulhattam volna. Ott sirattam el a losonci népkert fái között az én édes jó apámat kinél jobb, nemesebb, önzetlenebb embert nem ismertem. A tiszti iskolában Losoncon, lázas betegségbe estem. Az utolsó két hét alatt minden éjjel kilelt a hideg. Nem tudtam, hogy mi a bajom. Erőm hanyatlott, de korházba nem mentem. Féltem, hogy ha elmegyek, elveszítem a tanfolyamot. Az utolsó napon már csaknem kidőltem. Az ünnepélyes istentiszteletről tántorogva tértem haza a kaszárnyába. Előtte való napon már voltam orvosi viziten. Korházba utaltak, de nem mentem. Be akartam fejezni a tanfolyamot. Aug.l7-ikén vége lett a 226
