Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Debreceni Egyházmegye
os DEBRECENI EGYHÁZMEGYE íö feleségül, de attól törvényesen elvált s ismét református férfi felesége lett (Dr. Bodor Pál, néhai Bodor Pál kokadi református lelkész fiához, aki Érmihályfalván orvos). A negyedik leány egy református középiskolai tanár felesége (Borbás Sándor, Szigetvár) .... Isten útjai nem a mi utaink! * Kovács László segédlelkész, lelkész-tanító 1888. nov. 22-én születtem Hajdúnánáson. Elemi iskoláim I-II. osztályát szülővárosomban, III-V. osztályát Debrecenben végezetem. A gimnázium I- 111. osztályát a debreceni ref. főgimnáziumban, majd a többit - mivel édesanyámmal együtt hazaköltöztem - a hajdúnánási főgimnáziumban jártam ki. Érettségit is ott tettem 1909. jún. 22-én jó-jeles eredménnyel. Mint szegény vagyontalan fiú úgy segítettem édesanyám gondjait kevesbíteni, hogy részint kisebb diákokat tanítottam, nyáron pedig öreg nagyapámmal aratási munkával kerestem meg a további tanuláshoz szükséges anyagi lehetőségeket. Mint jó tanulót a gimnázium is istápolt tandíjelengedéssel és jutalmakkal. Hogy az érettségi után theologiára iratkoztam be, erre tanáraim biztatása mellett az az adottságom is ösztönzött, hogy mint az iskola ünnepi szavalója bizonyos képességet éreztem arra, hogy élethivatásomat becsületesen betöltsem. A theologiát 1909-13 években Debrecenben végeztem el, a legtöbb évet jeles eredménnyel. Ez években a híres Kántusnak is mint jeles tenorista boldog örömmel lehettem tagja. Theologiai éveim alatt részint a legációk, részint Hajdúnánás város Soós Gábor alapja segítettek át a nagyobb anyagi lehetőségeken. Nagyapámnak és édesanyámnak segítségére szerettem volna lenni s ezért rektori állásba szerettem volna menni. Már 1913 tavaszán kilátás nyílt arra, hogy a bárándi káplán-tanítói állás megüresedik. Ezért 1913 szeptemberében nem a kápláni vizsgának mentem neki, hanem összevont tanítói osztályképesítő vizsgát tettem a debreceni tanítóképezdén. Ennek alapján lettem Bárándonl913. szept. 1-től helyettes tanítói minőségben káplántanító, majd egy év múlva, mivel 1914. június 29-én a rendes tanítói oklevelet megszereztem, állandó káplán-tanító. Fentiekből kifolyólag egy év múlva, 1914. szept. 8-án tettem lelkipásztor az első lelkészképesítő vizsgát jó eredménnyel. A második lelkészképesítő vizsgán pedig 1916-ban szintén jó képesítéssel minősítettem. Püspöki jóváhagyással 1928. december 4-én lelkésszé szenteltettem. Mint káplán-tanító végeztem a tanítás terhes, de gyönyörűséges munkáját eleinte IV, V, VI. leányosztályban sokszor 100-as létszámmal, később az VVI. osztályban 50-70-es létszámmal. Emellett igen sokszor végeztem a lelkészi szolgálatot. 1925-1935 az idős principálisom mellett a lelkészi 164
