Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Bihari Egyházmegye
es BIHARI EGYHÁZMEGYE so A Theológiára - mert mindig oda készültünk - először nem vettek fel bennünket, mert sok volt a jelentkező. Második esztendőben felvettek mindkettőnket, 1934-ben. Szüléink vágya, a mi óhajtásunk és az a tudat, hogy családunk sok ref. papot nevelt vitt bennünket a Theológiára. Nem keserű szükség, biztos elhelyezkedni tudás. De az a vágy, hogy Istent minél jobban megismerhessük, akinek erejét, jóságát, csodálatosan nem egyszer megtapasztaltuk. Mi egyszer Testvéremmel együtt majdnem belefulladtunk a Kőrösbe és Isten csodálatosan megszabadított. Sokszor életünkben: az érettséginél, szüléink, testvéreink életében, betegségünkből való meggyógyulásunkban, számtalan terveinknek az elérésében tapasztaltuk a jó Isten szeretetét, gondviselését. A Teológián találkoztam különösen olyan kedves tanáraimmal, akiknek életében éreztem az Isten hatalmát. Ezek vittek közelebb az én Istenemhez és Megváltómhoz, és szerettették meg mindjobban lelkészi hivatásomat. Népemért való szolgálat gazdag mezejét is látom a lelkipásztori pályán, ezért szeretem is amikor már kezdem érezni töviseit is. A Theológián szintén a jobb diákok közé soroltak bennünket. Tanáraink szerettek bennünket. Tanulni szerettünk nagyon, csak jöttek a gondok. Édesapámat elbocsátották a vasúttól, mindjobban elszegényedtünk. Magunk kellett gondoskodni a kosztról, ruházatról. Kezdett adósságunk lenni és a tanulás nem ment úgy. Egy kedves tanárunk egyszer éjjel 2 óra után megfogott bennünket az egyik tanteremben a tilos petróleumlámpa mellett tanulni és nagyon megkorholt bennünket. Munkánk közül a szorványmunkát szerettük legjobban, a legtöbb vasárnap oda voltunk falukban ezt a munkát végezni és elég komoly eredményeket is értünk el. Társaink és tanáraink ezért is szerettek bennünket. Meg talán a hasonlóságunkért is rokonszenvesek voltunk. Én az ifjúsági egyesületnek a pénztárosa voltam. Anyagi bajaink terhei között is nagy szeretettel és melegséggel emlékszem vissza theológus éveimre, és kedves tanáraimra. Dr. Imre Lajos Nagytiszteletű Úrhoz régi vallásos konferenciai kapcsolatok is fűztek, de minden egyes tanáromról csak lelkesedéssel, szeretettel írhatok. Az első lelkészképesítő, második lelkészképesítő, V. évfolyam záróvizsgáját, időközi vizsgálatokat mindég sikeresen tettem le és szorgalommal készültünk rájuk. A négy évfolyam elvégzése után 1938 nyarán négy hónapig Hegyközújlakon voltam segéd lelkész a betegeskedő Szentimrey Dániel mellett. A kolozsvári Theológián akkor tették kötelezővé az V. évfolyamot a királyhágómelléki hallgatók részére is, és visszarendeltek minket is az V. év elvégzésére. Tudásban és lelkiekben tovább gazdagodva 1939. április 1-től 1941. augusztus 1-ig Bihardiószegen voltam segédlelkész. Mint énrám, hiszem hogy ottani híveimre jó hatással volt ez a két esztendő. Istennek hála jó névnek örvendtem és főnököm Fias Kálmán, aki előző társaimra sokat 137
