Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Bihari Egyházmegye
ea BIHARI EGYHÁZMEGYE so Hegyközpályi Kovács Antal Hajdúböszörményben az 1886-ik év február havának 20-ik napján születtem. Apám Kovács Gábor, anyám Karap Ilona voltak. Szüleimnek hatodik gyermeke voltam. Összesen kilencen voltunk testvérek, de három gyermek kicsiny korában meghalt. Apám városi hivatalnok volt. Tulajdonképpen theológiát végzett Debrecenben s azután kiment Hajdúböszörménybe, szülővárosába, ahol pár évig a református gimnáziumban tanított. Ez alatt az idő alatt jegyzői vizsgát tett s a rokonai, barátai kívánságára, kik nagyon szerették otthon maradt és a városnál helyezkedett el. Pedig már theológus korában egyik egyháztól ígéretet nyert, hogy ha végez a pályáján az ottani lelkész lemondása után, meghívják. Tíz éves voltam - az öcsém csak két és fél hónapos -, amikor az apám pár napi gyengélkedés után váratlanul elhunyt. Állása nem volt, nyugdíjas [...] két évvel halála után szervezték át az állást - hat gyermekével az anyám csak a vagyonúnkból éldegélt. Az apám halála utáni évben nagy meghűlést kapott anyám, s attól kezdve 24 éven át halála napjáig állandóan betegeskedett. Nem volt olyan év, hogy két-három hónapig s néha tovább is, ágyban fekvő beteg ne lett volna. Isten tudja csak hányszor volt olyan éjszakánk, amikor azt hittük, hogy a reggelt sem éri meg s futottunk orvoshoz, patikába. Számtalanszor mentem haza az iskolából félve, rettegve, hogy vajon hogy van szegény anyám. így, ezen körülményeknek megfelelő lelkiállapotban végeztem el a gimnáziumot odahaza és tettem érettségit. Beiratkoztam a debreceni theológiára. Pár hónap múlva az a nagy szomorúság ért, hogy legidősebb testvérem harmincegy éves korában, mint asszony meghalt. Egy kis leányka árvája maradt. 1916-ban letettem a lelkészi vizsgát. És pedig azért ilyen sokára, mert negyedéves theológus hallgató koromban exmittálás következtében elkerültem Csengerúj faluba - Szatmár m. - Tóth Benedek lelkész úr mellé segédlelkész minőségben, azonban beteg lettem, vizsgára be Debrecenbe nem mehettem. Ez a körülmény nagyon elkedvetlenített s húzódott halasztódott a vizsgám, a tanulásom. Ilyen sorsban végeztem iskoláimat. 1913. okt. 22-én Magyarkécbe - Bihar megye - helyezett néhai Baltazár Dezső püspök úr s ott nyugodtabb légkörben szereztem meg oklevelemet. 1917 szeptemberében Tiszacsegére mentem, de már 1918. febr. 1-én újra Magyarkécen voltam. A kéciek visszahívtak. 1920. november 14-én aztán elfoglaltam Hegyközpályiban rendes lelkészi állásomat, ahova meghívás által jutottam, s azóta a mai napig itt vagyok. Házasságot kötöttem néhai Balogh Imre magyarkéci reform, lelkész leányával, Ilonával, aki első férjétől Nemecz Károly kárásztelki jegyzőtől 134
