Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyházmegye
eg ALSÓSZABOLCS - HAJDÚVIDÉKI EGYHÁZMEGYE ro Polgár Szabó Pál Született Matolcs községben, Szatmár vm. 1907. május 29-én. Atyja néh. Szabó Pál volt panyolai ref. ig. tanító, anyja Illyés Ida. Középiskolai tanulmányait a szatmári, debreceni ref. gimnáziumban végezte, theológiát a debreceni Tisza István tudományegyetem hittud. karán 1927-1931. években. I. lelkészképesítő vizsgát 1931. 10. 8-án, II. lelkészképesítő vizsgát 1934. 10. 19-én tette le Debrecenben. * Püspökladány Kállay Sándor 1882 jan. 4-én születtem Hajdúnánáson kisbirtokos, régi nemes családból. A népiskola négy osztályát s a gimn. I.-VI. osztályát szülő-városomban végeztem. Ekkor még csonka lévén a hajdúnánási gimnásium, a VII. és VIII. gimn.-t Nyíregyházán végeztem s ott tettem érettségit 1900. júni. 20-án. A theol. akadémiát Debrecenben végeztem az 1900-1904. években. A 7- ik és 8-ik félévben exmittálva voltam Túrára s az absolutóriumnak 1904. szept. havában történt megszerzése után Hajdúszoboszlóra választtattam meg vallástanár-segédlelkész- és egyházi jegyzőnek. Ebben a minőségben szolgáltam itt 1904. okt. 16-tól 1909. márc. 27-ig. Közbejött súlyos betegségem miatt a kápláni vizsgát 1906. szept. 15-én, a papi vizsgát 1908. szept. 10-én tettem Debrecenben jeles eredménnyel. Hajdúszoboszlón ott töltött időm alatt 2 ízben voltam helyettes lelkész. Első ízben néhai b.e. dr. Baltazár Dezső püspök úrnak Hajdúböszörménybe távozásától, 1904. dec. 3-tól az új lelkész, Bélteky Lajosnak 1905. aug. 6-án történt beiktatásáig. Másodízben pedig b.e. Soltész László lelkész úrnak 1907. szept. elején bekövetkezett halálától, illetve 1907. szept. 11-től az új lelkésznek, Demjén Ferencnek beiktatásáig, 1908. aug. 1-ig. Nemcsak a polgári iskolában tanítottam vallást, hanem a mezőgazdasági továbbképző iskola 3 fiú és 3 leány osztályában s az iparostanonc iskolában is, sőt én készítettem elő az évenként 200-nál jóval több konfirmándust is. így történt aztán meg, hogy a konfirmációi előkészítés ideje alatt, miután úgy a fiúknál, mint a leányoknál 3-3 csoportba osztottam a konflrmándusokat: értelmesek, kevésbbé értelmesek s gyenge tehetségűek csoportjába s így is foglalkoztam velük csoportonként, ismétlem, így történt meg, hogy a konfirmációi oktatás idején heti 51, azaz ötvenegy - a valóságban azonban ennél is több - órám volt s e mellett a helyettesítés idején a lelkészi teendőket is végeztem. Csak 4
