Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Beregi Egyházmegye

cs BEREGI EGYHÁZMEGYE £o

megengedte a kinyitását, de már a délutánira nem. Ettől az időtől, - 1912. július 7. - egészen az új templom megnyitásáig, - 1914. augusztus hó első vasárnapjáig, - az istentiszteleteket hol a szabadban, ha az idő alkalmas volt, hol pedig a községi iskolában tartottuk. Megpróbáltunk mindent, hogy a polgári hatóságnál kieszközöljük a templomépítés elhalasztását, - a régi templomnak az alapos kijavításával, - de a polgári hatóság kéréseinket a legmerevebben elutasította s így bele lettünk kényszerítve a templomépítésbe. Ebben a tekintetben teljesen tapasztalatlan voltam s félve fogtam e nagy felelősséggel járó munkához. Az Isten azonban megsegített és sok gonddal, bajjal, vesződséggel sikerült az új templomot az 1914. év augusztusára felépíteni. Ünnepélyes felszentelésére azonban már nem került sor, mert kitört a világháború és így a felszentelést csak magam egyedül végeztem.

Lelkészkedésem első évében megpróbáltam népemmel meg-kedveltetni a vallásos estvéket, amiket s. lelkészi éveimben állandóan gyakoroltam, de eredménytelenül, mert az összejövetelekre alig 5—6 egyén jövögetett el. Megpróbáltam olcsó vallásos lapokat járatni, de ez nem kellett. Megpróbálkoztam a családok látogatásával, de ezt határozott ellenszenvvel fogadták. Nem érdekelte ezt a népet már akkor sem más csak a vagyon, az anyagi gyarapodás. Azt hittem, hogy az 1914-ben kitört világháború, amikor a község lakosainak csaknem a felét elvitték katonának, kissé Istenhez fogja őket téríteni, de nem így történt. Éppen olyan gyengén látogatták a templomot nemcsak hétköznap, de még vasárnap is, mint azelőtt. Ilyen körülmények között kihalt belőlem minden ambíció.

Az 1917. év ősze egy kis változást hozott itteni sivár életembe, mert a nagy beregi egyházmegye őszi közgyűlése megválasztott egyházmegyei számvevővé. Ebben a tisztségemben, sajnos, csak egy évig volt módomban a nagy egyházmegyét szolgálni, mert jött az őszirózsás forradalom, majd a kommün és végre a cseh megszállás, mely elszakított tőlünk a 67 egyházból 43 egyházat. Az én egyházam magyar területen maradt és a csonka egyházmegye közgyűlése megtartott számvevői tisztségemben. Az 1922. évi általános tisztújítás alkalmával a csonka egyházmegye presbitériumai egyházmegyei tanácsbírói tisztségre, - az egyházmegyei közgyűlés pedig számvevői és tanügyi bizottsági elnöki tisztségekre választottak el. E több irányú megbízatásaimnak igyekeztem mindig pontosan, lelkiismeretesen eleget tenni s hogy milyen munkát végeztem a csonka egyházmegye érdekében, arról az egyházmegyei jegyzőkönyvek nyújtanak bő tanúbizonyságot.

98