Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
c* BEREGI EGYHÁZMEGYE eo főgimnáziumba vitt tanulni. Csurgón az első gimnáziumtól kezdve a hetedikig jártam, amikor is 1917. márc. 10-én, 18 éves koromban besoroztak katonának. Mint katona a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezrednél teljesítettem szolgálatot. 1918. év tavaszán kerültem le az olasz harctérre, ahonnan csak a háború végén, 1918. nov. 7-én kerültem haza falumba. Érettségi vizsgámat az 1918. év jún.-i piavai pokol miatt, csak 1919. év májusában tehettem le, tehát egyévi idő veszteséggel. 1919. év szeptemberében ambícióval, hivatásérzettel eltelve beiratkoztam a pápai Ref. Theológia Akadémia I. éves hallgatói közé, de tanulmányaimat már 1922. év febr. 14-én, édesatyám hirtelen halála miatt félbe kellett szakitanom, mert rajtam kívül még 5 testvérem volt, - és a tanítói pályára léptem. A nagykőrösi ref. tanítóképzőbe iratkoztam be, mely intézetnél osztály különbözeti vizsgákat letéve, több kedves gyülekezetben szolgáltam, mint kántortanító. Az utolsó állomáshelyemen, Somogynagybaj ómban annyira megszerettek kiváló tanításomért, hogy 1929. év őszén elküldték a debreczeni M. Kir. Tisza István Tudomány Egyetem hittani fakultására. Sajnos a Pápán végzett éveimet a hosszú tanulmányi szünet miatt majdnem mind elvesztettem, de nem csüggettem el, Istenben vetett hittel és bizalommal folytattam tanulmányaimat. Kápláni vizsgámat 1933. év okt. 10-én tettem le, a papi vizsgámat pedig 1935. év szept. 21-én. Mint káplán Debrecenben voltam bejegyezve Molnár Ferenc oldala mellé Ispotály-telepen, s közben Az Országos Szeretetszövétség szolgálatában állottam, mint diakónus. Lelkészi állásomat, Tiszakerecsenyt meghívás útján 1937. év dec. hó 5-én foglaltam el és azóta itt működök. 1937. év dec. hó 2-án esküdtem meg lovasi Balogh Irénnel és Isten két leány gyermekkel áldotta meg hitvestársi szövetségünket, kik közül nagyobbik kis leánykánkat a jó Isten hazahívta, a megmaradt kicsikét szívünkre ölelve imádkozva dolgozunk híveinkért, Isten országáért. Kelt: Tiszakerecseny, 1942. év jún. hó 30-án. * Tiszavid Reho Gyula Születtem 1886. év március hó 1.-én Sajókaza borsodmegyei községben. Édes apám Reho János sajókazai ref. lelkész volt és édes anyám Bodnár Amália. Elemi iskoláimat szülőfalumban végeztem a Tiszáninneni 96
