Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
I. A KEZDETEKTŐL 1797-IG
István és Sztojka László uraimék, Rednik Jónás és Dunka Pál atyámfiai, a város részéről Szerencsi József atyánkfia, cum sibi adjunctis.” A nevek olvasása nyomán bizonyossá válik, hogy az ünnepélyen való részvételt a protestánsokon kívül a még görög keleti vallású románok is nagyraértékelték. A rektor fizetését illetően a megye által 1706 előtt biztosított 100 forintos fizetését, kis idővel Udvarhelyi székfoglalója után megduplázta: „az míg ezen réz monetának folyása leszen, annuatim adiatur Florenis 300, az midőn penigh más ezüst moneta fog folyni, akkoron Hungaricales Florenos 200 fogunk annuatim adatni.” A professzornak ingyenes lakást, a nemesi közösségek részéről időnként járásonként 3-6 sertést, valamint évente 100 köböl kenyérnek való búzát is biztosítottak. Úgy tűnik, ebből a nagy mennyiségű terményből a diákoknak is sütöttek kenyeret. Időközönként a diákoknak a rónaszéki sóaknától járó sónak Szigetre, a tiszai portusig történő leszállítását is, a megye magára vállalta. Az erdélyi fiskális javak alispánjának, Kismarjai Albertnek az indítványára, a tógátusoknak nyújtandó alumneum - mai kifejezéssel ösztöndíj — biztosítása érdekében 1709 nyarán 1000 forintos alapítványt létesítenek (s ebből 100 forintot az indítványozó még a megyei közgyűlésen ki is fizetett). Az ebből nyújtandó segély nagyságáról az 1711. június 3.-i megyei közgyűlés így határozott: „az alumnusok fizetése esztendeig, az kik érdemesebbek, florenos 16, az kik gyengébbek, azoknak florenos 12.” Évtizedeken át a megye Í5 szegény tanulónak ingyenes kenyeret biztosított.25 A XVIII. század közepéig a szigeti református papok jövedelmét a mezőgazdasági termékek után szedett papi tized is növelte. Az évente begyűlt búzából 24 mérő az iskola diákjait illette. (Ezt a segélyt 1755 szeptemberétől a piarista vezetés alatt álló római katolikus iskola nyerte el. A tizedszedési jog megvonása miatt a református egyház pert indított és a pereskedés még az 1768- 1778 közötti években is napirenden volt.)24 A fentebb tárgyaltak kiegészítésére rögzítenünk kell, hogy az alumneum alapot, már az 1700-as évek elejétől kezdve, több magánszemély adománya is gazdagította. így 1709 novemberében a megyei közgyűlés a Petki Nagy Pál illetve az Ilosvay Ábrahám által végrendeletileg adományozott 500-500 magyar forintok után a középapsaiaknak kiadott kölcsönök után járó kamatok beszedéséről intézkedett. Flasonló kölcsönbe kiadott pénzek más falvakban is léteztek: 1711. október 23.-án a megye közgyűlése a következő határozatot hozta: „Az Schola pénze lévén interesre A/lsó/ Apsán, K/ özép/ Apsán, Szlatinán, Kabolapatakán, Fejéregyházán, mely restantiákat, cum sibi adjuncti, szedje be a szigeti szolgabíró.”25 Az iskola gazdasági ügyeinek intézésére, az 1700-as évek elejétől kezdve, a megyei közgyűlés kebeléből arra megfelelőnek vélt gondnokokat bíztak meg. Az első periódusban a curatori tisztségeket Fráter István, Darvay Ferenc, Szigeti Zsigmond és Szerencsi József töltötték be. 1709 márciusában a megyei közgyűlés újraválasztotta az iskola kurátorait. Ekkortól Sztojka Zsigmond, Szerencsi József, Rózsa Mihály 16
