Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
3. A diákok társadalmi eredetéről A tógátus diákok társadalmi eredete tekintetében csupán az 1827-1851-es évek között Szigetre érkezett diákok társadalmi erdeiével kapcsolatban vannak adataink. Ebben az időszakban beiratkozott 733 tógátus diák közül 541 nemesi származású, 106-nak a szülei városi polgárok voltak, 29-nek lelkész, 6-nak tanító, 16-nak adózó jobbágy, 2-nek székely katonarendi és a fennmaradó 33 diáknak ismeretlen a társadalmi eredete. A kezdő és gimnazista fokozatú diákok esetében az 1813-1851 közötti időszakra végezhető el a vizsgálat. Ez összesen 1320 diáknak az adatait öleli fel. 619 diáknak ezek közül a források nemesi eredetet jelölnek (46,89%), 342-en polgári erdetűek (25,90%), akik közül 18 diák izraelita, 50 diáknak (3,78%) lelkész, 16-nak (1,21%) tanjtó, 23-nak (1,74%) adózó jobbágy, 3-nak „libertinus”, 2-nek székely határőr volt az apja. A fennmaradó 265 diák társadalmi eredete ismereden. 4. A volt diákok pályaválasztásáról A diákjegyzékekben Sziget város, Máramaros vármegye, a Máramarosszigeti Református Egyházközség, a Máramaros-Ugocsai Egyházmegye, valamint az említett líceum egyéb jellegű levéltári anyagában található bejegyzések értékelése során máig 1280 volt tógátus pályakezdésével kapcsolatban nyertünk ismereteket. Az 1917- es diáklétszámnak ez 66,77%-ra vonatkozó részarány. A vizsgált időszakban azonban ez nem oszlik meg egyenletesen. Ezért ajánlatos, hogy a szóban forgó 170 évi időtartamot két korszakra osszuk fel. Az első időszak az 1682 és 1798 közötti tógátus nyilvántartásokat, a második pedig az 1799-1851 között készülteket ölelné fel. A korszakolás megejtésének az a fő indoka, hogy míg 1798-ig a volt tógátusok későbbi pályájára vonatkozóan nagyon sokszor korabeli vagy legalább is a diákot és ennek későbbi sorsát jól ismerő személy jegyezte fel az adatokat, addig az 1799 utáni időszakra vonatkozó megállapítások már közvetett források alapján állnak össze. Mielőtt az adatok elemzésére térnénk, le kell szögeznünk, hogy az első periódusban főként arra a kérdésre nyerünk feleletet, hogy a szigeti volt diák az intézet elhagyása után a városból hová ment, vagy mi volt az első foglalkozása. A más iskolákba került egykori szigeti diák későbbi pályájáról, sorsáról már kevesebb az adat. A kor szokásait és viszonyait ismerve már most jelezhetjük, hogy azok a volt tógátusok, akik az iskola elhagyását követően mint oktatók, rektorok bukkanak fel, az esetek többségében később lelkészi hivatást fognak betölteni. Mindezek figyelembe vételével rögzítsük, hogy 1798-ig bezáróan 879 öregdeákról van tudomásunk, akik közül 535 személyre vonatkozóan, tehát a nyilvántartot97
