Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
adnunk, akik főként szigeti szülők kérelme alapján a helytartótanácstól nyertek vizsgázhatási engedélyt. Az 1845-46-os tanévtől kezdődően Máramarosszigeten a református lelkészképzés megszűnt. Ettől kezdve első és másodéves bölcsészek, valamint első és másodéves jogász évfolyamokról beszélhetünk. Kivételt az 1845-46-os tanév jelent, ahol másodéves jogászok még nem léteztek. Hangsúlyozzuk: mind a bölcsészek, mind pedig a jogászok tanulmányaik során teológiai tárgyú kurzusokat tovább is hallgattak, de az ezekből letett vizsgák lelkészi pályához már nem voltak elegendők. A fentebb elemzett sajátosságok mellett: 1819 júliusa valamint az 1819-20 és 1850—51 -es tanévek közötti időszakban Máramarosszigeten évente átlagosan közel 51 főiskolás tanul. Ezen belül a legmagasabb érték 105 diák (1842-43-as tanév), a legalacsonyabb pedig a forradalmat követő 1850-51-es tanévben (26) mutatkozik. Az 1821-22 és 1850-51-es tanévek közötti időszakban a szigeti iskolában, a humán és gimnaziális fokozatú oktatás hat évet ölelt fel. Ezen belül létezett két összevont poetica és rhetorika (költészeti és szónoklati) osztály (melyeket időnként alsó és felső jelzővel különböztettek meg), két syntactica (szófűzési) évfolyam (melyeket időszakonként alsó vagy felső jelzővel illették és egy-egy grammatikai (deák) első és második osztály. Az időszak kezdetétől az 1837-38-as tanévvel bezáróan a szigeti iskolában működött még két elemi (I. és II.) osztály. Az 1838-39-es tanévtől kezdődően az elemi iskolai oktatás négy éves lett és szerkezetileg a gimnáziumi és a felsőfokútól külön vált. Ennek ellenére az iskola diákjairól készült jelentésekben az elemi osztályok tanulóinak adatai tovább is jelen vannak. Sőt, az utolsó 1850-51-es tanévben csupán az elemi osztályokról készült kimutatást ismerjük. Az 1825-26-os, 1831-32-es, 1832- 33 és 1833-34-es tanévekre nincs statisztika, az 1820-21-es adatok pedig csupán az év elején, a beiratkozások alkalmával feltüntetett 67 fizető és 68 nem fizető, összesen 135 tanulóról tesznek említést. Ezen pontosítások ismeretében az 1821—22-es és 1849-50-es tanévek során az iskolában évente átlagosan 94,44 gimnazista és 45,57 elemista, a két fokozatot összevonva 144,26 diák tanult. A gimnáziumi osztályokban a legmagasabb diáklétszámot (151) az 1838-39-es tanévben, míg a legalacsonyabb (21-es) értéket az 1849-50-es tanév első felében regisztrálták. Az elemi osztályokat végző gyermekek közül legtöbben (82-en) 1843-44-ben, míg a legkevesebben (22-en) az 1823-24 és 1829-30-ban szerepelnek. A két tagozat diáklétszáma a legmagasabb az 1838-39-es tanévben (205), míg legalacsonyabb (97) létszámot az 1822-23-as tanévből ismerjük. A fennebb elemzett adatok ismeretében a szigeti református iskola időszakonkénti tanuló létszámát összességében alacsonynak mondhatjuk. A jobb eligazodás megkönnyítése érdekében nem árt, ha ezeket egy néhány általánosan elismert iskola diáklétszámával hasonlítjuk össze. A Debreceni Református Kollégiumba 1710-1729-93
