Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
Az első tíz évre számítva ez évenkénti közel 30-as, míg a következő évtizedre több mint 25,5-ös évi átlagot jelent. A meglévő nyilvántartást tovább elemezve hozzávetőlegesen arra a kérdésre is feleletet nyerünk, hogy egy tógátus hány éven keresztül volt az iskola öregdeákja. Ebben a vonatkozásban csupán az 1771-1781-es nyilvántartások vizsgálatának az eredményei relevánsak. A számba vett tizenegy évben a név szerint szereplő tőgátusok száma 133. Közülük 39-en három, 15-en négy, 9-en öt, 6-an hat és 4-en hét évig jelennek meg a névjegyzékekben. Viszonylagos értékek ezek, mert csupán arra kapunk általa feleletet, hogy az elemzett tizenegy év alatt hány tógátusnak volt magándiákja, illetve ezek mellett hányán szerepelnek a nyilvántartásban magántanuló nélkül. Ezen túlmenően hibáznánk, ha azt állítanánk, hogy a többi 59 tógátus szigeti évei alatt csupán egy vagy két éven át lett volna az intézet öregdeákja. Az 1771- ben előforduló 24 tógátus közül egy 1765-ben, egy másik 1766-ban, ketten 1767-ben, tizenketten pedig 1769 óta voltak Szigeten. Ezek 1771 vagy 1772-ben távoztak az iskolából, de 1771-nél régebbi évekre visszamenőleg nem ismerjük pontosan, hogy közülük hányán és hány éven át voltak magánoktatók (praeceptor privatus). A kisdiákok évenkénti létszámáról is 1771-től vannak (többé-kevésbé) pontos adataink. Vannak évek, amelyekben a senior (vagy a conrector) magándiákjai is jelen vannak a jegyzékben, máskor ezek hiányoznak: ezért az összesítések sem tekinthetők abszolút pontos értékeknek. Ennek a huszonegy évnek az adatait a IV-es számú mellékletünkben közöljük, ahol a kezdő, a gimnazista és a humanista fokozatú tanulók adatai mellett a nem meditáltak, a szolgadiákok és a humanista fokozatú oktatáson már túlesett és az alumneumos tógátusi beiratkozásra váró neutralisták számát is feltüntettük. 1771-től kezdődően azonban más statisztikai források is rendelkezésünkre állnak (Lásd az V. és VI. számú mellékletünket). Ezek alapján megállapítható, hogy a máramarosszigeti református iskolában az 1771—1780-as évtizedben évente átlagosan közel 161 diák tanult, akik közül átlagosan 30-an tógátusok voltak. A következő 1781-1790 között már csupán közel 146 a tanulók létszáma és a tógátusok is kevesebben (26) voltak. Az ezt követő 1791-1800 közötti évtizedben, csekély növekedéssel az őszdiák-létszám közel 158-ra gyarapodott és ezen belül a tógátusok létszáma több mint 39 volt. A diáklétszám alakulása tekintetében egy másik jelenségre is szeretnénk felhívni a figyelmet. Kétségtelen, hogy főként az 1730-at megelőző időszakban, a szigeti református iskolának s főként ennek kezdő és gimnaziális fokozatán, Máramaros és a környező megyék és területek nem protestáns - román és helyenként ruszin anyanyelvű diákjai is voltak. (Az iskola könyvtárának évtizedekkel később készült leltárában található kézzel írott román ábécés könyv, valamint a XVII. század közepén Gyulafehérváron 90
