Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
dorbézolásért, verekedésért, dohányzásért, tiltott - ütést vagy szúrási sebeket okozó - tárgyak tartásáért következett az iskolából való eltanácsolás és a kicsapás alkalmazása. De ez utóbbi eseteket leggyakrabban az iskola kormányzótanácsának is a tudtára adták, ahol az eltanácsolás vagy kizárás helyett enyhébb ítéletet is hozhattak. A büntetésnek ezzel a legvégső fokozatával egyébként ritkán éltek: az 1874-75-ös iskolai értesítőben külön is kiemelték, hogy három tanulónak a kényszerű eltávolítására 1852 óta első esetben került sor. Az iskolában való testi fegyelmezést az iskolatörvények és szabályok megtiltották és a ritkán, főként az alsóbb osztályokban előfordult hasonló esetekkel szemben a kormányzótanács teljes szigorral lépett fel. A fegyelemsértések megelőzése érdekében több rendbeli intézkedés is történt: az oktatási órák közötti szünetekben, a folyosókon vagy az iskolaudvaron egy-egy tanár, felváltva állandó ellenőrzést végzett. A vidékről származó, de a városban, magánosoknál szállást bérlő diákokat, lakásukon havonta egyszer meglátogatták és az élet- és tanulási feltételeket ellenőrizték. 1891-től kezdődően, amikor Szilágyi István igazgatónak idős volta és másirányú elfoglaltságai miatt a fegyelmi ügyek ellenőrzésére kevés ideje maradt, a líceumban Kardos Károly személyében egy külön fegyelmi igazgatót neveztek ki. Ez azonban a konventi rendszabályokkal ellenkezett és Szilágyi nyugdíjba vonulása után meg is szűnt. A diákok játékigényének kielégítése és egyben a fegyelem megszilárdítása érdekében 1905-től a líceumba is bevezették a „játékdélutánokat” és ezeken még a tornacsarnok időleges hiányát is sikerült feledtetni.113 12. Vallási és nemzetiségi türelem: román nemzetiségi törekvések A líceumi diákság nemzetiségi és vallási tekintetben nagyon sokszínű volt. A jelenségről a következő fejezet statisztikai elemzései kapcsán részletes képet nyerünk. Ezt a sokszínűséget most csupán azért tesszük szóvá, hogy már most leszögezhessük: a diákok fegyelmezése terén az iskola diákjai között nemzetiségi vagy vallási egyenetlenségnek nyomaival sem találkozunk. Szilágyi István és közvetlen munkatársai vagy követői a diákokkal szembeni viselkedésükkel a megértés és kölcsönös odafigyelés gyakorlatát valósították meg. A dualizmus évtizedei alatt a líceum és a szigeti kegyes rendi gimnázium között intézeti szinten is az egymás közötti megértés és baj esetén segítségadás létezett. Egy példa és annak motivációja: 1910-ben, mikor a líceum új internátusa felépítéséhez szükséges kisebb telekrész átengedése érdekében a szigeti római katolikus gimnáziumot is felügyelő szatmári püspökséghez fordult az engedélyezésért, a líceum igazgatótanácsa büszkén hivatkozik erre: „a kegyesrendi főgimnáziummal a legjobb viszonyt tartjuk fenn, s volt idő, amikor a tűzvész által elpusztított testvér-gimnáziumnak inté82
