Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT

számláló ZENEEGYLET is létesült, amely négy ízben fel is lépett. Az 1903-1904-es iskolaévben az október 6.-i, november elsejei és március 15-i ünnepségeiket követően két táncestélyt is tartottak, majd a koszorút a május 23-i zászlószentelésükkel érdemelték ki. Ezeken a rendezvényeken a város és a megye előkelőségei is részt vettek. 1905 decemberében a „mensa academica” létesítését támogató „tarka színpaddal egybekötött” újabb táncmulatságuk jelentette a legnagyobb sikert. 1906. október 28-án

II. Rákóczi Ferenc és a többi kuruc vezér hamvainak hazahozatala alkalmával, november elsején a halottak napján tartott megemlékező ünnepségükkel és a december 15-i hangversenyükkel osztadan sikert arattak. Mostantól kezdve a jogászegylet tevékenységének új oldalával találkozunk: a Szigeten ekkor létező Testvériség Munkásképző Egyesület keretében három előadást is tartottak.

Összhangban volt ez az Egerben 1907 májusában megtartott országos diákkongresszuson is hangoztatott elképzeléseikkel. A szigeti Jogászegylet képviselője ezen kijelentette: „Ki kell menni a nép közé, tanítani, nevelni kell azt, mert csak így lehet a nemzetközi szocializmus diadalmas előrehaladását meggátolni.”107 És ezt a szerepet vállalja magára a Jogászegylet keretében megalakuló, magát „hazafias ifjúsági egyletnek” nevező ÁRPÁDSZÖVETSÉG is. Ez utóbbi bevallott célja „a vidék egyszerű népének felvilágosítása.. .nemzeti és hazafias irányba”. A Jogakadémia tanári kara az Árpádszövetségtől kezdettől idegenkedett és egyik ifjú társukat, Gergely Györgyöt az alapszabály és a szövetség ellenőrzésével bízta meg. Ez utóbbi jelentésében egyebek mellett arról ír, hogy ennek alapszabálya még nem volt véglegesítve és elfogadva, tevékenysége pedig fedni látszik a Joghallgatók Egyesületének működési körét és félő, hogy a szövetség parádék rendezésének síkjára téved. Egyben leszögezi: „a szövetség nem lehet a politikai küzdelmek eszköze”.108

A jószemű jelentéstevő tanár megállapításával összhangban az Árpádszövetség, az eddig is megtartott nemzeti megemlékezések mellett 1908. november 8-án „a város előkelőinek részvételével szavalatok és zenedarabok bemutatásával egybekötött díszközgyűlést”, 1909. Február 13-án pedig a városi Vigadóban, a Sorompó elnevezésű társulattal karöltve sikeres irodalmi ünnepélyt tartott, amelyen több fővárosi személlyel együtt Kosztolányi Dezső, „az ismert poéta is fellépett”. Időközben a „nép közé” több előadással Hosszúmezőre, Dolhára, Nagyszőllősre, Viskre és Rónaszékre is kimentek, május másodikán pedig kabaréval Husztra látogattak. 1908 őszén egy három felvonásos vígjátékot, 1910 decemberében pedig Bérezik Árpád „Himfy Dala” című vígjátékát mutatták be. Ez utóbbiban vendégként négy leány is fellépett és a benne előforduló magyar táncokat táncmester tanította be. Az 1910-11-es iskolai évben ezen kívül a már szokásossá vált megemlékezések mellett tavasszal egy-egy diákkoncertet és majálist tartottak. A következő években a jogász olvasókör is tovább működött, az Árpádszövetség előadásaival újból Nagyszőllősre, Técsőre, Viskre és

79