Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT

los mestertől” már „ötös beosztású ugrómércét”, „kemény fából készült, rézkpokkal ellátott magasságmérőt”, „Metróm utamjelzőt”, „Fairbanks mérleget” kellő súlyokkal, ugródeszkákat, „ugrózsámolyt disznóbőrrel bevonva” vásárolt az iskola. Mindenki elégedett volt és ebben a hangulatban „a haza védelme érdekében” a céllövészet bevezetését is elhatározták. De ennek megkezdése előtt, már 1907 januárjától kezdődően az iskola udvarán, minden télen korcsolyapályát létesítettek és adtak át használatba, sőt azt is elérik, hogy a szegény sorsú diákoknak, ingyen korcsolyát kölcsönözzenek és az „ügyesebb diákok már műkorcsolya mutatványokat is gyakorolják”. Ez utóbbiról már az I. világháború kitörését megelőző iskolai értesítőből szerzünk tudomást. Addig is 1907 májusában, a tornakor felkészítésében 20 diák vett részt az újabb országos tornaversenyen. Ugyanettől az évtől kezdve a körben a vívást is tanulják, a diákok többsége részére pedig az iskola udvarán, majd 1909-től a város által a diákok részére berendezett játéktéren, tanári felügyelettel játékdélutánokat tartottak.

Az 1910—11-es tanévtől kezdődően a főgimnáziumi VII. és VIII. osztályos diákok, katonadsztek vezetésével, céllövő tanfolyamokon vesznek részt, amelyek évi befejezését, a városban akkor működő római katolikus főgimnázium, valamint a tanítóképző iskola növendékeivel együtt rendezett céllövő versenyek zárták. A céllövészet elsajátítása érdekében a megye főispánja, br. Perényi Zsigmond vándordíját létesített, amelyet az iskolaév végén rendezett iskolaközi versenyeken elért első helyezett iskola diákjai kapták. A háború kitörését megelőző mindkét évben a református főgimnázium csapata került ki győztesen. Az öröm nagy volt, de még nagyobb akkor, amikor a római katolikus gimnázium VII. osztályos diákokkal lejátszott labdarúgó-mérkőzésen a líceumos VII.-sek győztek. A református főgimnázium mindegyik osztályának megvolt a maga csapata és az alacsonyabb évfolyamok a helybeli polgári iskola diákjaival mérkőztek. A tornakor közreműködésével az atlétika terén súlydobásban, gerely- és diszkoszvetésben, magas- és távugrásban, rövid és hosszú távú valamint váltófutásban gyakorolták magukat. A testnevelési órák szerkezetében is változások történtek. A főgimnázium igazgatójának értékelése szerint „...szakítva a német tornarendszer szergyakorlatainak általánosságával és ezek mellett... az angol athletika és footbal, a svéd torna, az olasz kard és francia vítör vívásban, görög-római klasszikus birkózásban is kellő képen kiképeztük növendékeinket.”

A háború kitörésével az iskola tornacsarnokát a katonaság használta, tornaóráikat ismét előbb a szabadban vagy a tantermekben tartották a diákok. 1917-ben az Otthon nevű vendéglő üresen álló éttermét a római katolikus gimnáziummal közösen használták. 1918 telétől kezdve a II. félévre a tornatermet ugyan visszanyerték, de ezt követően értékelhető eredményekről az iskola bezárásáig nem beszélhetünk.

De már a nosztalgia kedvéért is egy mozzanat erejéig még visszatérünk a háború kitörését megelőző sikerekhez. A líceum 1912—13-as értesítőjében az 1912-es

77