Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
és közoktatásügyi miniszter évente a tanárok, valamint a tanárok által javasolt szakemberek közül nevezi ki. A félév elismeréséhez minimum 20 óra hallgatása volt kötelező. Az eddig kötelező kollokviumok a szigeti jogakadémián is megszűntek. Jogvégzettnek volt tekinthető, aki végbizonyítványt kapott, ehhez viszont az alapvizsgáit is szükséges időben volt letenni és a nyolc félévi kötelező óraszám hallgatását is bizonyítani kellett. A tanterv és tanrend is ennek megfelelően állt össze, de az előadott kötelező tananyag tekintetében a szigeti jogakadémia fennállásáig, nagyobb változások nem voltak.90 10. Ének, rajz és testnevelés. Önképzőkörök, szakkörök A gimnáziumi tanulmányok elmélyítése érdekében, a rendelkezésre álló alapítványok és adományok függvényében, minden tanév elején osztályonként és tantárgyanként különböző pályadíjakat tűztek a diákok elé. Ezek többsége dolgozatok, pályamunkák megírására ösztönözték a diákokat, amelyek értékelése a tanévzárás előtt megtörtént és a díjakat rendszeresen az évzárók alkalmával adták át. Az ifjak önképzésének és önnevelésének ezek mellett a legfontosabb tere az önképzőkörökben, szakkörökben valósult meg. A szigeti líceum keretében az első társulatot 1840-ben OLVASÓEGYLET néven, 47 alapítótagként feltüntetett teológus és jogász alapította, akikhez 42 V. és VI. osztályos diák pártoló tagként csatlakozott. 1848-ban, a forradalom és szabadságharc eseményeinek forgatagában megszűnt létezni. Újjáalakulására Önképezde néven 1860 októberében került sor. 1861. November 30-án az iskola épületében az addig tanári lakószobának szolgált helyiséget az önképezde használatába utalták, ahol az elődöktől örökölt könyveket is elhelyezték. 1867-ben ÖNNEVELŐ TÁRSASÁG néven működött és a főgimnázium V. és VI. osztályos diákjai voltak a tagjai. Ebben az évben IFJÚSÁG KOSZORÚJA névvel már kézzel írott lapja is volt az egyesületnek. Az 1870-1880-as években főként a magyar történelem és irodalom témaköréből, évente pályázatokat írtak ki, de ezek természetjogi és természetfilozófiai kérdésekre is kiterjedtek. Az önképzőkörnek 1865 és 1869 között két könyvtárosa is volt, akik hetente kétszer-háromszor kölcsönöztek. Egy összesítés alapján 1865 novembere és 1869 januárja között összesen 1120 kötetet kölcsönöztek.91 Az 1870-71-es tanévtől kezdődően az egyesület tevékenysége gyökeresen megváltozott. 1871-től új alapszabálya létezett, mely szerint az önképző kör tagjainak célja „a magyar nyelvben - szavalatokkal, fogalmazásban és önálló művek írásában és azok megbírálásában - magokat képezni.” ÖNKÉPZŐKÖR címmel kéthetente megjelenő, két íves terjedelmű, kézzel írott új közleménye indult. Taglétszámuk 1877-78- ban 59 alapító és 40-50 pártoló volt. Az alapító tagok évente 3, a pártoló évdíjasok 2 69
